(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Egy fantasztikus interjúkötetet, amelyben két hatvannyolcas veterán, Adam Michnik és Bernard Kouchner beszél önmagáról, Európáról, a világról, az elmúlt fél évszázadról, nemegyszer egymást keresztező nézőpontból. Az interjút a maga francia–lengyel doktorátusa kapcsán Joanna Kurska készítette, előbb Mémoires Croisées címmel franciául jelent meg, én a lengyel kiadást forgattam, ennek a címe jobban visszaadható magyarul (Avignoni beszélgetések), mai viták tűzfészkébe nyúl vele, józanul, mértékkel. Azt szeretem Michnikben, ha politikáról, közéletről, történelemről beszél, sosem politizál, mindig létkérdéseket feszeget. Kouchner, az Orvosok határok nélkül és A világ orvosai szervezetek alapítója, méltó társ ebben. Szenvedélyes, nyílt, határátlépő könyv ez, jó lenne magyarul is olvasni.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Réz Pál vallomásos kötete, a Bokáig pezsgőben, amelyben ott van Parti Nagy Lajos sokéves, újra meg újra nekifutó Réz-ostroma, hogy kicsikarja belőle a nagy opust, amely végre, lám, megvan. Ez az év szenzációja, slágere és alighanem a legszebb, legkomolyabb könyve. Amennyire regényes és szórakoztató, annyira kultúrtörténeti forrásmunka is, ritka kincs. Két másik könyvet említek még, némi polonista elfogultsággal. Pálfalvi Lajos Gombrowicz-monográfiáját, A Transz-Atlantik megállóit, átfogó, alapos, olvasmányos, homályt és legendákat oszlat, igazi Gombrowicz-kalauz. És Eugenio Barba ragyogó kis könyvét, a Hamu és gyémánt országát Grotowski mellett töltött ifjúkori kalandjáról, ami ma már színháztörténet, ráadásul a múlt század egyik nagy művészbarátságának tanúságtétele.

(3) Mit tartasz az idei év legváratlanabb, leginkább figyelemreméltó fejleményének az irodalmi életben?

A Szépírók kezdeményezte tiltakozást a Hóman-szobor ellen, aminek – e percben úgy tűnik – lett némi foganatja. Tényleg meglepetés, hogy írók véleménynyilvánítása még ér valamit.

(4) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nem sorolok fel mindent, csak egy pár címet. Különösen az áprilisi, a júniusi és a július-augusztusi szám tartogatott sok olvasnivalót számomra. A decemberi, sajnos, e sorok írásakor még nem volt a kezemben. Íme, a legfontosabbak:

Réz Pál: Odák és visszák (szeptember)

Takáts József: Távoli tükör (július-augusztus)

Nádas Péter: Világló részletek (július-augusztus, szeptember)

Oravecz Imre: Ókontri (január, május)

Marno János versei (március, július-augusztus, november)

Radnóti Zsuzsa: Borbély Szilárd emberi és írói szenvedéstörténete (június)

Csehy Zoltán: Az esztétizmus első mártírja (április)

Radics Viktória: Hogyan van jelen a történelem és más szenvedések (július-augusztus)

Herczog Noémi: Cigányok és zsidók a Mohácsi testvérek színházában (június)

Gyáni Gábor: Holokausztemlékezet és identitáskeresés (február)

György Péter, Németh Gábor, Szántó T. Gábor, Ungváry Rudolf beszélgetése: Idegenségtapasztalat és magyar zsidó identitás (március)

Dániel Zsuzsa: Emlékeim – zsidólánynak lenni 1944-ben (november)

Jászberényi Sándor: A kutya kölyke (október)

Hidas Judit: Seb (április)

A honlapról leginkább a tárcarovatot kedvelem, abból is a legjobban Görföl Balázs nyári tárcáját (A pálya mögött).

(Fotó: Dér Asia)