Mi a legnagyobb változás a munkájában a járvány előtti helyzethez képest?

A nagy változás a munkámban az online, „home office” forma. A táncművészet közösségi műfaj. A személyes jelenlét, a fizikai közellét különleges dinamikát hordoz. Ez pótolhatatlan. Sok minden elvégezhető fejben, gépen, telefonon, papíron. De mindezek nem pótolják a közvetlen együttműködést, mindazt a csodát, amit a test nyelvén ‒ a tánccal elmondhatunk.

Hogyan próbál alkalmazkodni az új helyzethez? Születtek-e tervei vagy akár megvalósított projektjei a karanténban?  

Természetesen tervek vannak, hiszen minden időpontot újra kell terveznünk. Építenünk kell a pandémia lejárása utáni időszak előadásainak terveit. A következő bemutatónk librettójához végzek „kutatómunkát”, a vizuális elképzelésekhez kapcsolódó tartalmak megfogalmazásához.

Fedezett-e fel olyan művet az elmúlt időszakban, amellyel különben valószínűleg nem találkozott volna?

Nagyon érdekes, újra rajongója lettem Szabó István filmjeinek! A karantén előtti közvetlen hetekben láttam a Zárójelentést, majd a karantén alatt véletlenül rátaláltam A napfény ízére. Nagyon felkavart, hogy láthattam a szüleim világát, hiszen ők semmit nem meséltek arról, amit megéltek.