Sok nagy név és egy új felfedezett

Lapszámajánló, 2017. április

A szerk.

Az áprilisi Jelenkorban annyi jó írás van, hogy alig fér bele. A szám majdnem olyan vaskos lett, mint a nyári dupla számok szoktak lenni. – A szerk.

Kétsorosok. A véletlen úgy hozta, hogy van az áprilisi számban összesen nyolcvanhat kétsoros versszak, részben Bertók Lászlótól, részben Szijj Ferenctől. (Felmerült, hogy gonosz áprilisi tréfával összekeverjük őket és az olvasónak kell majd kiválogatni, melyiket ki írta, de aztán rájöttünk, hogy ez túl könnyű házi feladat lenne.) Van, amikor egy folyóiratot lapozgatva észreveszi az ember, hogy a véletlen is szerkeszt. Senki nem tudta előre, Szijj sem, hogy strófáinak némelyike felel majd a Bertókéira. Van kétsorosa, ami hozzáfirkál Bertók szalmaszál-firkáihoz, van például amikor az öregség terhével viccel, van, ami mintha tudatosan venné át a szót az idősebb költőtől, hogy versenyre keljen vele, ki tud szemtelenebbül feleselni a múlással. Ezek a kiváló versek még jobbak lettek attól, hogy jó társaságba kerültek.

Az áprilisi Jelenkor tartalomjegyzéke egyébként is teli van úgynevezett nagy nevekkel. Bertókon, Szijjon kívül, Kukorelly Endre, Szvoren Edina, Krusovszky Dénes, Zoltán Gábor, Vörös István, no meg Babits Mihály két eddig nem publikált levéllel. Őket ebben az ajánlóban nem ajánljuk, mert felesleges, nekik nem kell cégér. Inkább azon írások közül emelünk ki néhányat, amelyekről talán nem látszik azonnal és egyértelműen mindenki számára, hogy miért érdemes elolvasni őket.

Vitrin. Ha valaki volna olyan bolond, hogy felmérje és sorba rakja a magyar irodalom témáit gyakoriság szerint (szerelem, gyerekkor, apák, török kor, Erdély, foci, főzés stb.), akkor valószínűleg előkelő helyen végezne az az elbeszéléstípus, amelyben az elbeszélő egy családtörténeti szálon megy vissza a múltba, hogy közelről, konkrét személyes történetekben megvizsgálja a huszadik századi történelem traumatikus eseményeit. Azaz – gondolhatnánk – nehéz ebben már újat alkotni. De ez nem így van. Bizonyság erre – egy eddig még nem sokat publikált szerző – Sós Júlia Panna műve, a Vitrin. Igazából az a csuda, hogy az ebben a műfajban igen erős magyar irodalomban lehet még valami határozottan újjal előállni. Hogy valaki még alá mer merülni ebbe a saját, mégis közös múltba. A szerk. melegen ajánlja ezt a szokatlan formájú, verset és prózát vegyítő művet, amelyből itt csak válogatást tudtunk közölni. Érdemes megjegyezni a szerző nevét.

Fordított optika. A Mann családról itt közölt életrajz-részletnek az ereje, hatása ebben van, ebben a fura fordított optikában: minél közelebbről nézzük a „nagy regényírót”, a „művész-óriást”, annál kisebbnek látjuk. Tilmann Lahme, a biográfus alig kommentál, többnyire csak összefoglalja a levelek, naplók alapján a néha hajmeresztő családi ügymenetet, amit Mannék egymás közt folytattak. Aki emlékszik a Mann család ügyes-bajos dolgaira mondjuk a kaliforniai Mann-naplókból, levelezésekből, az sejtheti, mire számítson, de így is lesz meglepetés. A szöveg erénye, hogy a témában rejlő veszély ellenére nem lett szenzációhajhász, a szerző ellenállt a kísértésnek, hogy nagy emberek kifecsegésével tegye magát érdekessé.     

Lábass. Lábass Endre neve voltaképp rovatcím is lehetne a Jelenkorban. Aki ismeri, követi, tudja miről beszélünk. (Azért segítek: legutóbb Cervantes-esszéjét volt szerencsénk közölni.) Az áprilisi „Lábass” azonban kiemelkedik az eddigiek közül is, szintlépés. Egyrészt persze a szokásosan sűrű, kalandos kultúrtörténeti esszé (ezúttal Mandelli Dávidról, a párizsi magyar Diogenészről, legendás poliglottról és könyvemberről), de azért szintlépés, mert a cédulákból nemcsak a Mandelli-legendárium gazdagsága tárul fel, hanem kirajzolódik Lábass önarcképe is. Mandelli esszéje után visszamenőleg is jobban értjük a többi Lábass-írást.

Aktualitások és kritikák. Igazából a kritikarovat darabjai sem szorulnak ajánlásra, mégis egy-egy mondatban hadd utaljunk rájuk. Gelencsér Gábor filmtörténész Enyedi Ildikó Arany medvét nyert filmjét elemzi. Pataki Gábor mélyreható bírálatot írt a kultúrpolitikai és képzőművészeti botrányt okozó A döntés című székesfehérvári kiállításról. Mélyi József írása Maurer Dóra és Beke László harminc évvel ezelőtti, magyar művészekkel készített, de csak most kiadott interjúit tartalmazó kötetéről szól. Krupp József kritikája Halasi Zoltán Bella Italia című kötetét méltatja (melynek egy emlékezetes darabját nálunk közölte Halasi, magáról a kötetről pedig májusban várható Jelenkor-beszélgetés). Inzsöl Kata Szilasi László könyvét recenzeálja, Palojtay Kinga pedig kiváló, értő, gender-érzékeny írást közöl Alice Munro elbeszéléskötetéről.  

2017-04-06 18:00:00
http://www.szinhaz.net

PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs