A PécsLIT harmadik napja szintén gyerekprogramokkal indult. Az előző napokhoz hasonlóan Agócs Írisz tartotta meg Rajzolj egy krumplit! elnevezésű foglalkozását – először fél tízkor, majd tizenegy órakor. Tíz órakor a Körbirodalom Gyermekkönyvtárban – minden száznégy éves bánatára – a három és százhárom év közötti korosztályt várta a Piroska és a farkas zenés bábmese Khaled-Abdo Szaida rendezésében, a szereplőket Somogyi Bianka és György Zoltán Dávid játszotta. Varró Dániel általános iskolások előtt olvasott fel a Túl a Maszat-hegyen és A szomjas troll című verses meseregényeiből, kettőkor pedig A Bátyám öccse című könyvével az Év Gyerekkönyvírója-díjat elnyerő Kiss Ottó tartott előadást és interaktív foglalkozást a versírásról gyereknek.

Betegség miatt sajnos elmaradt a Csehovról másképp elnevezésű rendhagyó irodalomóra és a Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című regényéből készített egyfelvonásos színdarab. Ennek ellenére a délután számos más programmal várta az érdeklődőket. Az irodalmi beszélgetések mellett öt órakor Ottlik Ádám és Köles Ferenc színművészek olvastak fel Pilinszky János ismertebb verseiből a szerző születésének 100. évfordulója alkalmából a megtelt Fülep Lajos teremben. A megemlékezést a versprogramot összeállító Ágoston Zoltán nyitotta meg, aki beszélt Pilinszky és Pécs kapcsolatáról, valamint felidézte egy beszélgetését Esterházy Péterrel, aki drukkolt a költő életművének, hogy az továbbra is elérje és megérintse a fiatalabb olvasóközönséget.

Az irodalmi beszélgetések sora a fesztivál harmadik napján Vida Kamilla kötetbemutatójával kezdődött a Hild udvarban. Mivel a szerzők könyveiről nagyobb mennyiségű kritika született már, az előző napokhoz képest gyakrabban kerültek szóba a recepció állításai, így a szövegek immár nemcsak valamiféle hermetikusan elzárt újdonságokként, hanem az irodalmi termelésbe szervesen ágyazódó írásokként tűntek fel. Vida Kamilla Konstruktív bizalmatlansági indítvány című első verseskötetét – amelyről Vajna Ádám írt kritikát a Jelenkor friss számába – Mohácsi Balázzsal mutatta be. Az első kötetet komoly várakozás előzte meg, a szerzőre ugyanis már nagyon fiatalon, tizenöt-hat évesen felfigyeltek a magyar irodalmi tehetséggondozás különböző fórumain, például a sárvári diákköltő-találkozón, a Műút Deákpoézis-pályázatán és Szöveggyár-táborán, valamint a Szépírók Társasága és a József Attila Kör által szervezett irodalmi táborokban. Vida Kamilla maga is foglalkozik tehetséggondozással, többedmagával hozta létre a Kóspallagi Írótanyát, ahol író gimnazistáknak szerveznek beszélgetéseket és műhelyfoglalkozásokat, emellett Csete Somával a 2017-ben újraindított Késelés Villával című beszélgetéssorozat, valamint az irodalmi művekről vakreflexiót közlő Késelés Késsel szervezője is. Első kötetének irodalmi hatásai között említette Kemény Istvánt, illetve az Édes hazám című közéleti versantológia egyes szerzőit. A beszélgetés további részének központi kérdése az volt, hogy milyen politikai aspektusai vannak a szerző kötetének. Vida szerint a vers nem képes politikailag aktivizálni olvasóit, ugyanakkor a kötet kulcsfogalmainak versben való átgondolása (egyén, közösség, politika), ha mikroszinten is, de képes változtatni a világról alkotott elképzeléseinken. A beszélgetés végén a költő elmondta, hogy kötete megjelenése óta különféle hangokkal, szerepekkel kísérletezik, amelyek költészetét további irányokba mozdíthatják, ennek bemutatásaképpen felolvasott a Jelenkor szeptemberi számában megjelent verseiből.

18:30-kor a Csorba Győző Könyvtárban Závada Péter Gondoskodás című kötetét Flach Georginával mutatta be. A beszélgetés elején a hallgatók áttekintést kaphattak a szerző költészetének eddigi alakulásáról: amíg első két kötetének (Ahol megszakad, Mész) fontos jellemzője a személyesség, illetve a nyelvi matériával és a versformával való kísérletezés, addig a Roncs szélárnyékban a tárgyias költészet hagyományaihoz nyúlik vissza. A Gondoskodás a tárgyias líra sajátosságainak felhasználása mellett is rendkívül személyes költészet, tartalmazza a szerző saját pszichoanalitikus élményeinek szimbolikus újraírását is. Závada Péter a köteten való munkát belefeledkezésként jellemezte, ezért lehetséges, hogy – szimbolikus poétikát létrehozva – a versekben megjelenő képeknek nincsenek egyértelmű megfeleltetései. A beszélgetés egyik főbb fogalma a kötetcímadó gondoskodás, amelyet Závada a dolgokhoz való odafordulásként definiált, a könyv főbb programjaként pedig a figyelem különféle formáival folytatott kísérletezést jelölte meg. Flach Georgina a Gondoskodás természetképének sajátosságaira is rámutatott, a versekben ugyanis a természet nem önmagában, hanem mindig valamiféle mediatizáltságban, képek, videók és más digitáliák közvetítéseként jelentkezik. A beszélgetés során előkerült a kötetben is fontos szerepet kapó mítosz fogalma, amelyhez a szerzőt ambivalens viszony fűzi. Szerinte nagyelbeszélésként biztonságot ad a világ változásai között, ugyanakkor Závada érzékeli a mítosz hatalom általi kihasználásában rejlő veszélyeket.

Az est hátralevő részét a közönség a Művészetek és Irodalom Házának Fülep Lajos termében töltötte, ahol nyolc órakor Kiss Tibor Noéval beszélgetve Szvoren Edina új, Mondatok a csodálkozásról című kötetét mutatta be. Miután Kiss Tibor Noé ismertette a könyv szerkezetét, a kötet törzsanyagát adó Ohrwurm-jegyzetek megírásának körülményeiről kérdezte a szerzőt. Szvoren elmondta, hogy ezek a rövidebb írások eredetileg ujjgyakorlatok voltak, élményszerű szövegekként jellemezte őket, amelyek aztán elkezdték kirajzolni egy lehetséges könyv körvonalait. A beszélgetőtárs szerint a szövegek a tudott és a nem tudott feszültségében állnak: a szereplők sokszor meghatározhatatlanok, illetve számos olyan kifejezéssel lehet találkozni, amelyek a mindennapok szóhasználatától teljesen idegenek. Szvoren megemlítette, hogy ezt a technikát már a Pertu című első novelláskötetében is alkalmazta. Úgy gondolja, hogy az olvasó a szövegnek nem a valóságtartalma alapján ad értelmet: az idegen, esetleg addig nem is létező szavak a szöveg valóságtól való távolságát jelzik, és az olvasó képes őket valamiféle hangulattal, jelentéssel felruházni. Kiss Tibor Noé kiemelte a könyv látásmódjának különösségét, amelynek igazságáról a jelenlévők megbizonyosodhattak, mikor a szerző felolvasta lópánik című írását. A valóság és az irodalom közti távolság fontos aspektusa volt a beszélgetésnek. Szvoren arra a kérdésre, hogy szövegei hogyan viszonyulnak a társadalom és a politika ábrázolásához, azt válaszolta, hogy írásaiban nem akar semmiféle rezonőrt alkalmazni, a beszélői perspektíva mindig konstruált, és nem a szerző véleményét közvetíti. Ennek a felismerésnek a hiánya vezetett oda, hogy a szerzőt vakok a libegőn című, az Indexen megjelent és a kötet darabjai között is megtalálható ironikus tárcája után többen azonosították a szöveg egy nem túl szimpatikus szereplőjével, aki egyébként a történet közvetett elbeszélője volt – a beszélgetés zárásaként ezt hallgathatta meg a közönség a szerző felolvasásában.

A nap utolsó programja előtt Kiss Tibor Noé a kérdező szerepét felváltotta írói szerepével: Beláthatatlan táj című regényéről Flach Georgina kérdezte. A beszélgetés elején a szerző kritikai távolságot tartva jellemezte köteteit. Úgy érzi, hogy amíg az Aludnod kellene című regényét tudatosabban kellett volna megírnia, addig a Beláthatatlan táj esetében tart attól, hogy néhol túl bonyolulttá szerkesztette. Munkamódszeréről elmondta, hogy újabb regényének megírásakor egy negyvenötezer karakteres vázlatból indult ki, a regény főbb cselekményszálait pedig egyesével írta meg, melyeket aztán a cselekmény különböző pontjain összefésült. A regény két fontosabb célja a szerző számára az volt, hogy egyrészt bemutassa az egymás megértését célzó törekvések nehézségeit, illetve hogy képes legyen megjeleníteni a jelen korban hatványozottan érzékelhető zaj érzetét – ezért is volt a regény címének egyik változata A zaj, a zaj, a zaj. A beszélgetés során Kiss Tibor Noé kifejtette, hogy bár az autofikciós Inkognitó az eddigi legszemélyesebb könyve, a Beláthatatlan tájat sokkal személyesebbnek érzi, mivel az utóbbi néhány év nehézségeinek és félelmeinek a projekciójaként látja viszont. A beszélgetés végeztével Flach Georgina fényképészeti és írói munkáinak párhuzamairól, összetalálkozásairól kérdezte a szerzőt, aki mesélt a számára kikapcsolódást jelentő fotózásról, valamint a Jelek a gépről elnevezésű projektről: limitált példányszámban tíz fénykép és hozzájuk tartozó, kisebb kötetet kitevő prózaversek vásárolhatók meg, melyek a Beláthatatlan táj Dorka nevű szereplőjének monológjához kapcsolódnak. 22:30, a Művészetek és Irodalom Házában félhomály, meglepően nagy tömeg a kijárat felé.

(Fotók: Bulsz Menyhért, Tóth László)