Cirko

 Parti Nagy Lajosnak

 

Fellobban szívem a cirkuszi gáz

sír egy bohóc ahogy kikacagja

kigyullad az éjjel a kórház

az ember elég saját kacatja

 

egy óriási kék sátorporondon

vagyunk a hulahoppkarika

sörény az éj hajad kibontom

fogjon minek egybe kell fognia

 

az ember csodásan szerkezetkész

ellobban mint egy szalmabála

ne félj szívem még sérvbe érsz

felfekszem a kórházmagányra

 

most alumínium hordagyamon

minden éjszaka csak trambulin

az életem ne fázz rákcsavarom

rögfertőtlenít a lassu kín

 

fellobban szívem a cirkuszi gáz

sír egy bohóc ahogy kikacagja

az éjszakába világit a ház

az ember elég saját kacatja

 

 

 Tavasz váróterem

 

Öltözik fegyvervasakba

csak innen még kijuss

fejébe mélytányérsapka

masíroz március

 

zöld egyenruháján te vagy

fénylik egy aranygomb

kerül-e hajadba új szalag

faágra újra lomb

 

ha megjön fegyvervasakba

repeszt a március

behorpad a hold sisakja

csak innen még kijuss

 

most egy vasárnap délután

egy kórházkertben

felettesénnek szalutál

mit jelentek jelentem

 

 

 Aranykor

 

A Kezdet idején már este volt

a Szabadság hídon mentem át

néztem az aranyló lámpasort

miféle sejtrács őrzi a lélek ágbogát

 

és miféle spirálkulcs nyitja vágyaink

örökre változó rendszerét

amely torzul megújul s elkopik megint

és mintha összeállna úgy hull egyszerre szét

 

és miféle kombinációra lép a lábunk

és miféle kód a sejtelem

hogy minden mögött egy gyermeket találunk

sem felnőni sem játszani nem engedem

 

a Szabadság hídon mentem át

most előttem áll az a szőke kisgyerek

“azért vagyunk hogy mindent megjegyezzünk

és végül elfelejtsenek”

 

lesz-e még arcunk mikor a négy lovas majd

előlép a virradatból

vajon a dobozba gyűjtött aludttejfogakban

szunnyad-e még az aranykor

 

vajon ha a látás visszatalált

visszatalál-e a lélek

és hozza vagy elviszi majd a halált

és mi az amit örökre járni remélek

 

pedig úgy gyorsul most bennem

mint ami rövid sprint után

épp a célvonalon mint a rövidtávfutó

hirtelen megáll