Hétkék

 

Bertók Lászlónak

Hetvenedik születés-

Napján ajánlom.

 

Isten éltessen!

Igazán szép nap van ma.

Ad rá, hogy tessen,

Süt a nap megzakkanva.

Dichtungszerűség.

Mielőtt elpattanna,

Hétkék, derűs ég.

 

Kedves Laci, az

Öt szótag, illetve hét,

Nyűgöz, kötelez,

Tapsolja mindkét kezét

Fényesre, ujjé,

S nőjön, ki háromkát ír,

Tizenhét ujja.

 

Ültem itt délel

Őtt, s ülök beleérve

A széllelbélel

Te délutáni révbe,

Ülök ez alkal,

S mire a tárgyra térek,

A sál is elkel.

 

Az őszi rögval

Óság már minden órám,

Őszintén megval,

Lombráz szemekkel néz rám,

Elücsörögne

A tar bokorzat némán,

S lehull zörögve.

 

Sőt lelevelez

A naptári elmúlás,

Kedves Laci, ez

Szép, hogy hetven Mikulás

Van már talonban,

S mert a rím: kényszer, mi más:

Vígan jajongvan.

 

A tárgyra térlek:

E szokvány vershelyzetben

Fejet és térdet

Hajtok, sok év a hetven,

Nem piperészet,

És elsuhan kegyetlen.

Utol nem érlek.

 

Utol, hová is?

Addig jó, míg előttem,

Sok éven át még

Deresbe, dicsbe szőtten.

Mit kerülgessem:

Légy nagy öreg sokáig,

Isten éltessen!