(ott vess ki); (villanella)

Schein Gábor  vers, 2005, 48. évfolyam, 11. szám, 1013. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

(ott vess ki)

 

hallani akarom a robbanás zaját.

én nem a szememmel, az ujjaimmal

látok. amit megérintek, rögtön a

testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

 

mi az, felrobban az idegek pályáin.

szépek a rózsák, a dáliák, az őszi

gyümölcsök a verandaasztalon,

de én nem a szétfröccsenő repeszek,

 

nem a formák féléber álmát akarom,

a tárgyakból torkolattűzként kicsapó

erőt, azt a megállíthatatlan pillanatot,

amikor még nyugodt a táj, de már

 

elszakadtak a tartókötelek, amikor még

semminek nincs neve, de már minden

beszél, minden teremni kezd. mint egy

hajótöröttet, ott vess ki magadból, vers.

 

 

(villanella)

 

most kezd az idő gyorsabban múlni.

üvegfényű fák a mongoloid napsütésben,

nyugalom lebeg a tó fölött.

 

a hullámok mintha aranyfillérekkel játszanának,

de szemben a partra sötét húzódik:

most kezd az idő gyorsabban múlni,

 

most kezdődik a színek lassú mélyülése,

és a képen már egyre kevesebb vonás változik,

nyugalom lebeg a tó fölött.

 

gyakran mintha már a sötétből néznék vissza,

kereslek és nem talállak, egyedül járok a parton.

most kezd az idő gyorsabban múlni,

 

aztán az éles fényből hirtelen előlépsz.

nem látom az arcod, de fölismerlek,

nyugalom lebeg a tó fölött,

 

és testemet belülről verni kezdik a hullámok,

remegés fog el, mielőtt megérinthetnélek:

most kezd az idő gyorsabban múlni,

nyugalom lebeg a tó fölött.