Gregorián

Sötét tavasz: akár november.

Felhők fekete fátyla

hullámzik virágzó, szerelmes fákra.

S bennem sötéten zeng föl a vágy

monoton, mély

gregoriánja.

Nem sugaraz rám

A nyár a méretlen mélybe

elmerült.

Vagy felszállt méretlen magasba?

Nem sugaraz rám többé,

csak az a Nap.

Van Gogh isteni, tébolysárga

Napja.

Igazabb nála

Nem Isten. Igazabb Nála.

Esendő tested hús-vér-idegek

sűrű, ölelő háló-szövevénye,

amelyen a lét árama ég át.

Vággyal nemzi az örök

folytatást.

És az örökre győztes temetőket.

Aki vagy, nem az éteri

Fény.

De e romlandó Örökkévalóság.

S gyönyörű vétkeid,

akár a Nap.

Sötét tündöklés: fölizzanak

szerelmem forró, pogány

egén.