Varázsütés

 

Régi szerelmek – most merengek –

hogy múltak el, varázsütésre,

vagy legalábbis megszeppentek,

mint akit átparancsoltak az anyósülésre.

 

Semmi nem múlik el, oké, persze,

talán csak egy óvatlanul elmélázó két percre.

Nevetségesek az ezeken túli tervek,

mint egy érzelem, vagy nyögés, amit túllihegtek.

 

Most nézek hülyén, ártatlanul,

mint aki egyszeriben megjavult.

„Nem szipog már és nem visít”,

csak krákog egy kicsit – cigányútra ment a múlt.

 

Dicsérik a szerelmemet,

milyen szép lány, tényleg az.

Félig voltunk egész szép pár,

vagy nem – de azért igaz.

 

Annyiszor mondom el, amikre emlékszem,

hogy már nem is emlékszem egészen,

de azért ügyes fiú vagyok, jól készült kisdiák,

felmondja az életét elejétől végéig – és közben festi át.

 

Régi szerelmek, legyintgetek színpadiasan, ugyan.

Csak egy kis maradék érzés, ami néha-néha kibuggyan,

annyi baj legyen, az élet megy tovább, közhelyek

– amíg majd végigsárgulnak a nikotinos ujjak,

és utoljára felszipognak a végül mégse özvegyek.

 

 

 

helyi nevezetesség

 

most szép vagy, mint egy tenger

vagy helyi nevezetesség, szép épület

egy megnyugtatóan távoli országban,

amit végül sosem látogatnék meg, de azért

örülök neki, megnyugtat időről időre

a tudat, hogy ott van és ott szép, tetszik

az ott lakóknak, örülnek neki és büszkék

rá, helye van ott, abban a bizonyos közegben,

és megvan a maga története is, nyilván szerepel

pár ottani anekdotában, most még külön is örülök

neki, mert kapóra jön, hogy pont eszembe jutott,

művelt, sokat látott valakinek tűnhetek, mikor

mosolyogva megemlítem, hogy van például az az

épület vagy tenger, helyi nevezetesség,

amire épp gondolok, már láttam talán egy képen,

de az is lehet, hogy filmben, és ami most

éppen, valamilyen módon kapcsolódik a beszélgetés

fonalához, nem kérkedem vele, csak megemlítem,

hogy egy bizonyos tájegységen vagy országban

például ilyen is van, egy ilyen épület vagy tenger,

ami így, az emlékezéshez hozzákalkulálva a távolságot is,

most egészen szépnek tűnik, ahogy felidézem,

milyennek is láttam fényképen vagy filmen,

de felkeresni és élőben is megnézni,

belegázolni vagy belépni, otthonossá válni

benne egyre biztosabban érzem,

hogy sosem lesz igazán kedvem