Hová lettek nagyapám gépei?

Édesanyámnak

 

vajon hogy nyel le az idő egy egész cséplőgépet?

mi már a hátsó udvaron láttuk álmodni őket:

míg elleptük mint víg gyomok az óvilági kincset

szél támadt titkos suttogás: elvették mindenünket

mint földbe rejtett díszei betiltott ünnepeknek

a gyászra megtelt ház mögött is épp ott süppedeztek:

akácok közt a szép szekér félig mélyedt a rögbe

felhorgadt lenge lépcsején a lécek összetörve

egyre ferdébbre dőlt nemes kemény hátú fapadja

rangjától fosztott helyzetét mindinkább elfogadva

fellépek: megrezdül a bak - a rúdnak gőgös orra

még élénken emlékezik a vágták csapta porra

út levesébe loccsanó kerékabroncs vasára

utolsó két erős lovunk farának ritmusára

formás doboknak rézhasán a zöld múlás virágzik

falja az idő tűnt korok kimunkált cirádáit

and Co.: még ennyi megmaradt mint két levágott végtag

homályos része hajdani óhajtómondatoknak

 

 

Verzió

 

uram ha most kapna formát a portré

nem kéne már a harcos főszerep

kalandregény sem érdekelne többé

más oldalamról ismerhetne meg

ezúttal kép lennék aranyló homályos

hulló delfti csönd: így illenék magához

őrizne ház: nyugalma vérré válna

áldott meleggé: eltelnék vele

tükröm magát mutatná háttal állva

ahogy künn tépi férfisors szele

dühödten csapkodna nagykabátja szárnya

nem nagyon tudnám miféle vész cibálja

visszfényben ülnék nem telnék a gonddal

mikor belépne házunk ajtaján

bólintanék derengő szép mosollyal

fejem munkámra visszahajtanám

nyugodtan várhatnék sőt értő fölénnyel

míg fénykörömbe űzné a néma éjjel

 

 

Kacsák

 

az anya költ az apa óvón cirkál

fölöttük felhő: órjás karfiol

arrébb vonul vele a rózsaszín tál

kutyapanasz vonít fel valahol

ajtó csukódik rossz vason forogva

az este jön különben semmi nesz -

miféle ösztön adhatott hírt róla

hogy itt a stégen biztonsága lesz

hogy itt e pőre deszkán ahogy érzi

ha tátott csőrrel újra rajta ül

a mészfalat a nap még jobban éri

és dolgozik az élet ott belül

s főleg milyen meggyőződés vezette

hogy ez a vakmerő emberközel

s e nép kik itt lármázunk minden este

kisded családját nem pusztítja el -

szél jön: forró pihéit szertehordja

lázas kis melle pumpál szüntelen

„jól van mama" a hangom lefojtva

„nincs mitől félned" súgom elvtelen

 

 

Vándor nyárvégi dala

 

várj csak ne mozdulj rögzítsd ezt a képet

most még cirókás csiklandós az élet

mint lábad közt a gerjedt napsütés

tested fogékony kéjre bűzre-ízre

míg hasra fekve bámulsz rá a vízre

vidor hullámok szabdalják a fényt

innen megérzed ódorját a napnak:

ázó moszatból hozzád ér a halszag

erős bajszával orrba szúr a gyom

csönded zavarva szól egy fürge fűrész

nyughass mit ugrálsz nemsokára túllész

e rózsaszínkék szagló alkonyon:

ősz lesz hamar bár még e giccs takarja

mind több sötétet hord a felhő alja

ólmos súlyával nem bír már a nyár

más ég gyülekszik: hűvös tiszta vastag

szürkére kopva hátterébe fagynak

strandlabda ember berki kismadár