Kis Festék Ovális Arc

34.

a hosszú buszozás, sokféle

kacskaringók, hely- és

személynevek gáttalan áradása

tehetett róla – durván

kedves manírjába

ásítottam –, ő épp a

teremtmények szemét

említette, rögtön

galambokkal példálózva,

mert egyet a napokban

jól megfigyelt: gubbasztó,

borzas semmiséget,

repülni sem tudott, reszketve

magát a falhoz nyomta,

láthatólag arról, hogy

saját pusztulását várja,

fogalma se volt – szemét,

egészen közelről

vizsgálgatta, hibátlanságát,

riadt szépségét,

higgyem el neki, képtelen

leírni, ha az élete

múlna ezen, se tudna mást

mondani, mint … –

ekkor támadt az ásítás:

torkom neki egész mélyen

megmutattam, majd sértődése

szokott rendjében helyem

hamar megtalálva

hallgattunk a végállomásig –

dédelgettem csonka

mondatát, és mert éppen

tél-féle volt, különösen

rosszat tett nekem, hogy

a madarakkal együtt vész

el csodálatos szemük –