vas

 

vasasztalnál ülök

a teraszon vasszéken

és vaslábosból levest eszem

nem én főztem

forró hűl

levél száll a korláton száradó törülközőre

színe hasonlít a levesben úszkáló répakarikákra

üzenetet küldök magamnak

magányból a magányba

fitzgerald is írt magának

dear scott how are you

ez nem hollywood csupán csobánka

légy férfi mondta a barátom

és vágd ki a szíved

hazugság van mindenben

nem csak a vasban

szívemben

nagyjából tudom

a hegyek nevét szemben

 

 

házban

 

az idén bent voltam a házban

nem sétáltam a kertben

nem használtam a teraszt

kakaskukorékolásra ébredtem

a szobából néztem a napfelkeltét

nem öntöztem

nem nyírtam füvet

a rózsákat nem metszettem

beáztam

nem bántottam a hangyákat

a szúnyoghálón át néztem fót fényeit

elszenderedtem

egy madár az ajtó feletti peremen

töltötte az éjszakáit

nem félt tőlem

ki-be kapcsolt a bojler és a fridzsider

nem főztem

nem törtem diót

kemény körtét ettem

nem hívtam vendéget

későn kezdődött a nyár

a hév-en és a buszon

ugyanazokkal az arcokkal

nem utaztam

 

 

nincs

 

nincs vágy

nincs támadás

üres kagyló vagy

mint zelda

aki még emlékezett

ceruzák illatára

oh do-do-do

mindig szeretni foglak

írta a kórházból scottnak