A semmi: Isten árnyéka.

Nicolas Gómez Dávid

 

Kicsoda az, ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?

Prédikátor könyve

 

Előbukkant a nap. A homokfátyol háromszögletűre torzította. Olyan volt, mint a testünkbe égetett billog. A napszúrástól egymás után estek össze az emberek. Egyre többen veszítették el az eszüket. De már nem voltak többé délibábok, hogy csalogassák őket áttetsző városaikkal. Nem volt többé sem délibáb, sem tiszta láthatár, sem bizonyos vonalak. A homok a téglaégető kemencék torlódó lángjához hasonló fénybe burkolt bennünket.

Felemeltem a fejemet, s a kígyózó lángvonalakon át megpillantottam az égen azt a sápadt parazsat, amelyik ezt a tűzvészt táplálta. „Isten megtüzesített vasa – gondoltam magamban –, amely most billogot süt ránk, mint az oktalan baromra."

– Mi bajod van? – kérdeztem az egyik tántorgó katonámat.

– Megvakultam.

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella

 

A föld kihűlt rég. És én Afrikában

Nagy jéghegyek közt élek egyedül.

Gárdonyi Géza: Az utolsó ember

 

 

Negyedik

 

A szépet mint olyant ostromolják mind

A virágcsendéletek

S a szép mint olyan forró olajat önt alá

A várfalakról az ostromlókra

S a szép mint olyan végül is képtelen

Megszépülni

Ám akkor egészen véletlenül

Íme egy szép

A legszebb virágcsendélet

Olyannyira az hogy nem is állíthatod ezt

Se semmi mást nem állíthatsz:

Az egyik szögön kampó kötélcsomó miegymás

A másikon nyakára hurkolt zsinegen

Félig kopasztott kizsigerelt tyúk

Hosszan lecsüngő karmos lábakkal

Amelyek pikkelyes bőrén látni Miquel

Azúrkékfestékes kezének nyomát

És aztán ott valahol balra alul a műterem falára*

Ács- vagy közönséges ceruzával száraz filccel

Elefánt- aranysakál-fanszőrrel felskiccelve

Egy buta áttetsző öblös kis üvegedényben

Néhány szál (8-10) száraz apró csillagforma virág

Ahogyan balra dől hosszú szárán gyengédségében

Akárha korbács visszacsapni készül a szögön csüngő

Korpuszra mert lám még mindig a szép mint olyan

Az aktív

Hallod a korbács egyre suhogó csapásait

S arra gondolsz Rimbaud is kaparhatta volna

Körmével miközben egy deszkapamlagon

Rothadt a fal mellett mert a papirosokra

Kapart dolgait már felzabálták a termeszek

Amelyek egy egész gazellát húztak fel

A boly áldozati oltárának feneketlen dombjára.

* Párizs, Rue Vielle du Temple

 

 

Hatodik

 

Miquel úgy festette meg svájci galeristája

Bruno Bischofberger portréját

Akár egy afrikai kalandorét

Aki mi sem természetesebb mint hogy

Rimbaud-val is találkozott üzletelt volt

Gyönyörködött ahogyan Rimbaud rajzait

Csipkévé verik felzabálják a termeszek

Ám akinek sikerült relatíve élve visszatérnie

S most érzékenyebben tud reagálni erre a mallorcai

Művészre aki néhány künn- illetve hát benn-

(Minden benn az izzó kemencében) felejtett asztalt

Széket festve a sivatag közepén

Azt vette észre az árnyék anyaga erősebb

Az asztal és a szék anyagánál

Az árnyék lett gyalulva szögezve

A termeszek egyedül árnyékod nem verik csipkévé

A sakálok egyedül árnyékod nem zabálják fel

Mint felzabálják húsod jóízűen ropogtatva

Felzabálják csontjaid

S ez jó s szép is mert csak most sejtjük

Az árnyék az ember

Mármint az a hús-vér valami

Csak másodlagos kísérője amitől végső ideje

Érzékeny búcsút venni

Avagy egyszerűen csak eltekinteni

Jóllehet Bruno Bischofberger sárga nyakkendője

Akár Rimbaud emlékezetében a Szajna selyme.

 

 

Hetedik

 

Egy teve árnyéka

Milyen megnyugtató

A púp plusza

Az égő Semmiben

S valóban máris

Egy karaván árnyéka

A Semmi szép púpjai

Alól ahogyan kisétálnak

Az égő Semmit kérődző

Szakállas állatok.

 

 

Nyolcadik

 

Arról már hallottam

Ahogy szabad kézzel döfnek a bika szívéig

Szabad kézzel tépik ki szívét

De azt csak most láttam Miquel festményén

Ahogy önnön szívét tépi ki s mutatja föl

Akárha valami győzelmi mámorban

A sivatag sárga embere

Jóllehet mi a fenét is jelenthetne az ember

Szíve a sivatag közepén

Még ha felmutatva is

A Semmivel játszó délibábban

Talán ha

És ebben is van áldozati felmutatás

Talán ha egy kilöttyintett pohár vörösbort.

 

 

Tizedik

 

Mennyire irigyeltem gyermekkoromban

Mást talán nem is irigyeltem

Hiszen még enyém volt a mindenség

Mennyire irigyeltem: a kéményseprőt.

Hogy olyan fekete

Akkortájt még nem tudtam

Hogy léteznek fekete emberek

Amelyek úgy mozognak

Futnak mint az antilopok és a gazellák

Amikor leégett a házunk napokig nem

Néztem tükörbe

Amikor először álltam tükör elé

Megsejtettem kell létezniük fekete embereknek

Akik mint én nem kéményseprők.

 

 

Tizenegyedik

 

A kékkel körülkent

Fekete kagylóban egy falatka

Nyelvünkkel érezzük

Akárha clitoris után matatva

Nyelvünkkel amelyet ha netán

Összecsukódik éles pereme

Levágja

Levágja nyelvünket

Nyelvünkkel

Levágott nyelvünkkel érezzük

Levágott nyelvünkön mutatjuk fel

Lám egy falatka: okker.

 

 

Tizenharmadik

 

Sok alkoholista barátom volt

Isteni aranyos emberek

Megfigyelhettem

Semmi sem borzalmasabb számukra

Mint ha valaki italt talál kiönteni

Arcuk grimaszba rándul

Szívük akárha valami nagy horog

Rántaná tépné ki

Aki egyszer is vándorolt

Tévedt el sivatagban

Az többé képtelen elviselni

Egy feldöntött pohár

Egy kilöttyent korty víz látványát.

 

 

Huszonötödik

 

Amikor a papír úgy kezd foszlani

Elkoptatták a homokviharok

Átrágta a sok nyű

Elkopott a sok nyű miatt való

Vakaródzástól

Fához való dörzsölődzéstől

Jóllehet nincs fa

A nemlétező fa árnyékához is dörzsölődne

Amikor a papír úgy kezd foszlani

Mint a bőr

Jóllehet a széthányt fehér csontok között

Mintha sejlene a gazella szarvának

Kecses íve

Mert végül is ugye

Ez az enyhén megcsavart csont

Ez a kecsesség mint olyan

Maximuma Isten művészetének:

Ez a Semmibe való kecses döfés.

 

 

Huszonhatodik

 

Érdekes mindig mennyire megörülök

Amikor a Barceló-irodalmat böngészve

Bonnard és Twombly nevére bukkanok

Itt meg kellene állni és azt mondani:

Ennyi.

Mi is ezt akartuk mondani:

Ezt és ennyit.

E portugál (mallorcai) művésztől függetlenül

Legalábbis a festészetet illetően azt hogy:

Bonnard és Twombly.

Igen függetlenül attól hogy aztán mennyire radikális

Avagy mennyire mutatós már-már

E két pont közötti

Pollock gesztualitása és Tapies anyagszerűsége

Által ide-oda hullámoztatott

Opus

Ugyanis Twombly nullafokán is

Ugyanúgy ehető még a festék

Jóllehet nem több a páva agyánál

Egy kagyló csöpp pinahusikájánál

És az sem kevésbé fontos számomra hogy

A Bibliothèque valamint a Bibliothèque à la mer

És a Tinta, Vino, Lluvia festőjénél első helyen

(Ecritores favoritos): Nabokov áll.

(Danilo Kiš és Albahari korai híve Nabokovnak

Válogatott műveinek szép sorozata

Két évvel a háború előtt jelent meg Belgrádban

Jóllehet Albahari már akkor sejtette a dolog hiábavalóságát

Danilo nemsokára meghal Albahari pedig Kanadába távozik

Nálunk kevés mai író dicsekedhet tizennégy [számokkal: 14]

lefordított könyvvel, ám azzal a ténnyel is,

hogy ezek a lefordított műveik szinte semmi nyomot sem

hagytak irodalmunkban.)

A Luzsint és a Lolitát Branko Vuèićević

Marija Dragojlović (Bem első felesége)

Férje fordította verseskönyvét pedig Djerić

Én most csak a Lolita 5. fejezetének indítását

Idézném (meg hát a pigment okán a legvégét)

A ventilátor által szétfújt rajzlapokra

Is utalva vele természetesen

Különben ugye éppen az 5. fejezet az

Amelyben a nimfácska fogalma is

Bevezettetik majd:

Ifjúságom napja, most, visszanézve, mintha halvány, egyforma papírfecnik kavargó káoszaként szállna el tőlem, akár a használt toalettpapírok hajnali hóvihara, mit az utas láthat a szerelvény végére kapcsolt vasúti kilátókocsi mögötti légörvényben kavarogni.

Versei közül pedig csak az 1923-ban írt

Gumiljov emlékére címűt szeretném idefordítani

Ugyanis megdöbbentett a hajnali hóviharnak

És az afrikai vad szeleknek ez a véletlen egybefonódása:

Büszkén, szerényen – haltál, tartva a szabályokhoz magad.

Most, az Elíziumi mezők csöndjében hallgatod

Puskint, aki az afrikai vad szelekről mesél neked.

Ám most végre a rám annyira jellemző

Fordulat kellene hogy következzen

Amikor is már én kezdem sugallni mit fessen a festő

Arról szeretném ugyanis meggyőzni Miquelt

Hogy az ő egyik nagy festői motívuma is éppen:

Nabokov lehetne.

Ahogyan az öreg Nabokov mindenre elszántan

Abszolút egy pontra koncentráltan

Rövid nadrág lecsúszott zokni

A lepkefogó háló előre szegezve

Támadásba lendül

Nem kell magyaráznom az elszántságot és a támadást

Csak azért vezettük be hogy hangsúlyozzuk

Mindennek éppen az ellenkezőjéről van szó

Mivel az egész történelem

Barbár-militáns-ideologikus volta

És hát a mindenkori forradalmak

Ellen mondatik az hogy: pillangó.

Tehát a festészet azon az abszolút ponton

A pillangón dőlne el mint mondottuk

Bonnard és Twombly között valahol

Twombly már nem festhet pillangót

Barceló már ismét festhet

Illetve éppen erről van szó

Festhet-e pillangót Barceló

Bárki festő (lehet-e bárki festő e bárkában)

Mert figyeljük csak meg azon a két-három

Fényképen amelyeken hálóval kezében látjuk

Az orosz írót pillangót sosem látni

De hát ha látnánk is hiába mivel fekete-fehér

Fölvételekről van szó noha egyáltalán nincs

Kizárva Barceló is fekete-fehér képet festene

Nabokovról

Csupán a pillangó

(Egzotikus vagy nem nappali szürkületi

Éjjeli vagy nem microlepidoptera avagy nem)

Egyetlen szemnyi világító rádiumával a levegőben

Mert hát mi fontosabb dolog is a világon mint a filatélia

És a lepidopterológia hiszen már a görögök is a lélekkel

Azonosították a pillangókat öt csoportra osztván őket:

Papilio Bombyx Taenia Geometra és Tinea.

Tézisem bizonyítandó a neves újszentiváni lepkész

Nátly József esete jut eszembe aki éjjel fára

Akasztott ember lábába ütközve – azt fel sem vette hanem

Nyugodtan folytatta a lepkefogást illetve hát ha a görögökhöz

Tartjuk magunkat az akasztott ember lelkének befogását

Illetve majd ama lepke lelkének egy lepketű döfésével való

Szabadon bocsátását

Mert hát ugye: Bölényekre gondolok és angyalokra, a lemoshatatlan festék 

(tartós pigmentként fordítják) titkára, profetikus

szonettekre, a művészet mentségére. És ez az egyetlen halhatatlanság,

melyben osztozhatunk te meg én, Lolitám.  (Békés Pál fordítása)

 

 

Huszonkilencedik

 

Spanyolország térképe (egy kis tépett változata

Valóságosan is fel van ragasztva a kép sarkába)

Spanyolország akárha le lenne meszelve

Spanyolország lemeszelve

Épp most meszeltem le mondja immár szobát

Meszelve

S ez éppen a vörös-fekete Spanyolország esetében

Nem Semmi

Minden egzotikum visszavonása példának okáért

Barceló minden színességének visszavonása

Ám ugyanakkor az egzotikumra

Színességekre való jog megváltása is egyben

Mallorca mindössze egy mészrög

A Földközi-tenger lemeszelt kobaltjában

A Tolnai Világlexikona azt írja Mallorcáról:

(ejtsd: malyorka) mészkövekből felgyűrt,

csaknem teljesen lakatlan hegység húzódik rajta végig.

A hegységtől D-re termékeny harmadkori halomvidék

terül el, amelyet a szorgalmas lakosság pompás,

szinte páratlan kertgazdálkodó területté alakított át.

Gabonaföldek és gyümölcsösök (mandola, füge, szent-

jánoskenyér, narancs, citrom), kertekkel tarkázva.

A tengerparton sót főznek.

Az Új Tolnai Világlexikona M. címszava részére Miquel Barcelót

Meséltetem majd még hogy megfelelően (adekvátan)

Ugyanakkor akárha egy versben

Mert ugyanakkor majd mindig egy versben is vagyunk

Illetve ha netalán versben akkor az Új Tolnaiban is

Megfelelően (adekvátan) folytathassam a mondatot:

A tengerparton sót főznek.

 

 

Harmincegyedik

 

A Rosari blanc tengere szépelgésnek tűnik

Pedig hát van abban a kékben minden

Kikötői mocsok

S maga a rózsafüzér motívuma

A gránátalma rubinnal teli betört kis koponyája

A halfejek damilra felfűzött sora is eredetinek mondható

Felénk egykor sulyomból (szerzetes dió) csinálták

Az olvasófüzért

Édesanyám tizenegy éves korától

Immár több mint nyolcvan éve tagja volt az ókanizsai

Rózsafüzér Koszorúnak

Több mint nyolcvan (80) éve minden este imádkozott

Rózsafüzérrel összekötözött kezekkel

Minden este egy Miatyánkot és tíz Üdvözlégyet

Rózsafüzér királynőjéhez

S talán éppen ez a kék

Ez az olcsó azúr lebegett szeme előtt egész

Életében ott a poros kisvárosban

Amely olykor akárha Afrika

Igen ebből vétetett

Egész biztosan ebből

Az olcsó azúrból

Az olcsó azúr mint minőség

Ebből vétetett Istenük

Egy olcsó azúr az Úr

Miért is lenne drága

Nekünk szegényeknek.

 

 

Harminckettedik

 

Ahogyan a Cap de porc ezüst halfejeit

Felmelegíti az a kifacsart

Citrom s az az arany effektus ott

A lecsapott vörös halfej mellett

Igen az a frissen lecsapott halfej vérzi

Össze a képet

Ám a csiga és halvér

Mintha szintén kevés lenne

Egy kép ellensúlyozására

Még ha eredetileg szürkén is kezdett aláfolyni

Kevés maga a tenger is

De azért persze szeretném ha ez a kép

Itt lógna falamon mondta befejezve

Értekezését a kritikus

Máris hozzálátva szöget verjen a homokba

Végre egy szög

Amelyre nem akaszthatnak embert

Végre egy napként ragyogó szög a nadírban.