Bonyolult körülmények

 

Én akit egykoron Franz Kafkának hívtak

visszatértem hogy jogos helyem végre elfoglaljam és

tanúja legyek sikereimnek

Max barátom emlékszem halálom után milyen

nagy volt csalódásom hogy írásaimat könnyű kézzel kiadtad

azokat melyek miatt gombócot éreztem torkomban

a balesetbiztosítási intézet felé haladva hogy beteg

csápjaival magába rántson és délután ragacsosan

szabaduljak börtönéből én akkori pedáns hivatalnok

 

Max bebizonyosodott mennyit köszönhetek neked

mennyire igazad volt szövegeimmel kapcsolatban mikor

nagyszerű társaságban felolvastam egyedül te nem nevettél

most eljöttem sírodhoz hogy kézirataimat

a nehéz márványra tegyem mert képzeld újra írok

könnyen és pátosz nélkül mint annak idején

 

Nem mondhatom hogy megörültek visszatértemnek

először csalónak majd bolondnak néztek

hiába beszéltem isteni többlettudásról

különböző kormányok mániákus erőszakszervezetei

próbáltak rájönni a hasonlóságra

majd mikor semmit nem találtak

az utcára löktek

és zsebembe dugtak egy marék pénzt

 

Nem éreztem semmit csak élveztem a villamos és a

metró személytelen haladását a megváltozott város ütőerein

próbáltam megfejteni az emberek arcát és testtartásukat hová

mehetnek kire gondolnak két lyukasztás között mitől

remeg a kezük kapaszkodás előtt

érdekes hogy nem voltam szomorú a megaláztatások

lecsorogtak rólam mint gyerekkoromban mikor anya fürdetett

és az egyik téren

mintha félelmes apám sziluettjét láttam volna közeledni

tömött bevásárlókosárral egy sportautó felé

és akkor ott Max saját történeteimben éreztem magam

nevettem saját kiszolgáltatottságomon

hogy félelmeim mennyire hozzáadódtak az emberiség

közös félelméhez és egyre jobban

eltorzult az arcom a hangos nevetéstől

mindig

ilyen felszabadult szerettem volna lenni annak idején éjszaka

sokat fantáziáltam erről írás közben és pont ennek

ellenkezője jelent meg a lapokon

 

…

 

Én akit egykoron Franz Kafkának hívtak

belebújok hát ebbe a valószínűtlen világba megkeresem

tiltott repedéseit és kísérteni foglak téged ember

nem tudsz majd időben elfutni előlem

nem nyersz vigaszt kedvesednél mikor nézlek majd a

tükörből vagy közlekedési balesetet okozok

a szomszéd utcában mikor megkeserítem szádban a

szarvasgomba ízét megmérgezem kedvenc kutyádat

 

mert az intellektuális agressziónak súlyos ára van.