A Fekete Berta

 

Ki az, aki

A párkányunkon ül? Fekete Berta.

A karmai

Oly élesek, mint húsz kifent beretva.

Hatalmasat

Tüsszent a burnót kéjes illatára,

És lábra kap,

Mert új kalandtól borsódzik a háta;

Most ott szalad,

Hol kelyhüket a rózsák tágra nyitják.

Kezem alatt

Pattognak éjszínű szőrén a szikrák.

 

 

Értelme… nos,

Csekély, de érdemén a szívet értem!

Varázslatos

Bundája színén világít az érem:

Jóság jele

Fekete mellényén a Hófehér Folt;

S a két szeme

Napsárga égen két fekete félhold.

A szóbeszéd

Kikezdi Berta hírét, hát hiába!

Fehércseléd;

S talpig feketében jár orgiákra…

Ó, irgalom!

A hír hamar bejárja Berta házát.

„Kis csillagom,

Igaz, hogy aki letepert… a bátyád?"

„És hogyha ő?

A vérem… Jólesik nagyon szeretnem."

„Sok hajcihő

Közt ellustultok az alom-melegben."

„Nézd, Bertalan

Öntörvényű személy, hozzám hasonló."

„Haszontalan

A háznál!" „Hát a ház körül vadorzó…

Mi egy alom

Vagyunk, osztozva áldásban, csapásban!

Mind megnyalom

A tíz ujjam utána, oly csodás kan!..."

A kölykeik

Hemzsegnek kamrazugban, pincemélyben,

Erkölcseik

Olyanok, mint a mieink… „De kérem!...

A hódolók

Szerint mindegyikünk nemes jelenség."

„Ha volna mód,

A Fehér Folt Lovagrend tagja lennék."

 

„Ha tűz a nap,

Miénk a nyárfavatta lepte oldal."

„Lássák, ki vagy:

Az utcán közlekedj emelt farokkal!

Ha tél jön, és

Diszkréten duruzsol a radiátor,

Legyél merész,

S négy fal közt reggelig maradni bátor..."

 

Ha hempereg,

Hasát mutatva bentre kéretőzik,

Élelmesebb

A büszke bátynál – hozzám dörgölőzik.

„S ő kicsoda?"

Kikerekedik a keskeny pupilla.

„Kollegina?"

Kérdés van a pofácskájára írva.

Meglátja vad

Ábrázatát a meztelen tükörben!

Arcába csap

A képmásának, és magára döbben...

Rám mosolyog

– Mint aki éhes minden földi jóra –,

Mert én vagyok

A konzerv fürge ujjú fölnyitója…

Nyilvánvaló,

Számára óriás cseléd a gazda,

S a porció

Az apró úrnőt mosolyra fakasztja.

Merek neki

A jólétből egy tengermély kanállal,

Melengeti

Az éltető korty, messze mind a száz baj.

Ha jóllakott,

A hála ott lobog tekintetében.

Eloldalog:

Sűrű bundája színe, mint az ében.