Ismerős szavakra

délután a hullámtörőig merészkedtem

majd a nyaralóktól kevésbé háborgatott

sziklás szakaszon barangoltam

s meglepetésemre bizonyosan

a kövekhez verődéstől élettelenné lett

ismerős szavakra találtam

titokzatos sorsuk emléke

egyre nyugtalanítóbb

s csak bámulok tehetetlenül az időbe

Nem is akarok

bíztam a rigókban

s most hogy ablakunk alatt

rügyet bontott a mandulafácska

bár hó ragyogja be majd

visszatértek néhány rejtélyes hét után

s szórakoztatnak ismét

lázas szövegeikkel

nem is akarok már sehová se menni

Néha

áll az idő imára kulcsolt kézzel

mégis hull minden

kiesik a kézből a kréta

ám sejtjük

titkos szavak létráin

lépegetünk néha