Távolból

M.

Bizonyos szemérmesség tartana vissza,

hogy itt, a Szent Margit temetőkertjében,

egy rezzenéstelen délutánon leírjam

a szépség sűrű látomását:

mindent - pelét, bodzát, zuzmót

s a szervetlen világ képződményeit -,

mindent a maga pontos és költői nevével;

s hogy aztán leírjam a nyitott ívelést

a lélek száradó lápvidékén.

De miért ne írnám le a követ,

zuzmót, pelét s a rezzenést,

mikor itt is Tökéletes

Jelened érinti meg mind a létezőket?

Skorpió hava

A kőkerítésen belül,

mindegy, hogy ősz vagy árulás,

a hullám és rezgés elül.

Ki meztelen, ki álruhás,

ki visszatér, ki itt belép.

A kapu tárt, vagy elfogad.

Gesztenye hull, rebben veréb.

Még nappal ez, vagy alkonyat.