A hetedik szoba

 

Elérünk majd a hetedik szobába,

túl az Idő csillagtörvényein,

mely fölött a Hold, a Nap

díszlet csak, halott ékszer.

Nem él ott más, csak a volt:

a múlt kifakult

arca csak.

 

Odáig ível,

és küszöbén zárul

utunk,

ahonnan nincsen visszatérés,

ahova végül eljutunk.

 

 

Nincsenek jelek

 

Feketék a piros hajnalok.

Az alkonyok mély sebből

véreznek.

Késő rózsák

agóniája.

Az Idő szárnya csüng

élettelen.

Megállt az órák

szívverése.

A számlapon – nézd –

nincsenek

jelek.

 

 

 A zuhanást

 

A zuhanást

együtt Veled.

Mikor a pillanat,

a fényes,

az öröklétbe nő.

A zuhanást,

mielőtt örökre sötét

lesz.

 

 

 Ennyi volt

 

Remények hamvazkodása,

volt hitek hamuhullása.

Zsaráttá égett szerelem.

Magamnak Júdás-árulása,

kínzott éjek cellamagánya,

a végső hajnal vacogása,

a megtagadott kegyelem.