Danaidák

(mitológiai lecke)

1. decas

Büszke Hypermnestrát nézd meg, neki harmatot inni

vágyó rózsakehely nyílik a lába között.

Gorgophonát azután, neki csiklaja templomi oltár,

melyen lángol a tűz, és ki se huny sohasem.

Automaténak meg lágy prémet adott a teremtés,

sűrű erdőcskét, melybe befuthat a nyúl.

Jött Amymone, a szende, kinek pici rése akár egy

csókra nyitott szűz száj, mely remegőn epedez.

S persze, Agaue! Néki csupán balzsam jön öléből

hogyha vizel, s nincs ily illat a föld kerekén!

Scaeia pedig mézízű, kész kaptár ez a nőcske,

melyben méhhad döng gyűjtve a hímporokat.

Hippodemaea csodája akárcsak a mennyei ajtó,

melyen az út az egek égi körébe vezet.

Rhodia lába között tengertajték buzog egyre,

tejfolyam-ár, zubogó, mézzamatú simaság.

Majd Cleopatra, ki jön, busa tégely tágul ölében,

melyben ezernyi bajod írja-kenőcse pihen.

Astraea ágyékát nézd meg, minthogyha a szellő

szertekuszálja a lágy, harmatozó füveket!

 

 

 

 

2. decas

Nézd, Glaucae pici puncija tükre a mennyei vágynak,

melyben a kéj arcát látni, ahogy mosolyog.

Hippomedusa ölében a pajzs ragyog egyre csiszoltan,

harcba gyakorta siet, s védi a kéj-palotát.

Gorgének közepén szigetet lelsz, melyen a boldog

lelkek lába nyomát őrzi tiportan a fű.

Iphimedusa sovány combját az ezüst bujasága

fényezi boldogan át, és mosolyogva ragyog.

Peirene forrást rejt titkos rejteke mélyén,

melyből földre buzog lágy italával a kéj.

Dorioné a szivárványt őrzi ölén elömölve,

melynek színeiben fürdik a drága gyönyör.

Phartis lába között süteményt lelsz, ízes, akár egy

agg füge, és aromás, mint Chius-adta nedű.

Mnestra csodája aranynál is fénylőbb ragyogású,

phoebusi napsugarat csap be, ha nyílik a comb.

Euippének ölében a kristályok ragyogása

nyújtja az élvezetet, hogy belekábul a szem.

Nézd meg Anaxabiát, s ha a tréfás sors kegye tényleg

férfiuvá faragott: lángba borít a gyönyör.

 

3. decas

Nelóé nem tűr törpét, hiszen akkora barlang,

mint aminőt tárgyalt egykori Vergilius.

Claeté lába közül pirosan vigyorog ki az alma,

melybe kukac nem járt, s íze parányi titok.

Sthenelának ölét kagylóhéj védi, s igazgyöngy

rejlik a legközepén, mely csupa fény, ragyogás.

Chrysippához a rózsaliget buja lángja, mi illik,

mert csupa illatözön, mert csupa vágyakozás.

Autoné gyönyörét piheszőr ligetekbe hatolva

lelheted, ó, te vadász, ám ne taposd le füvét!

Jő Theanó öle, mely a boros kupa szája lehetne,

s persze a caecubusit s massicusit leled ott.

És Élektra ölében a csöppnyi madárka csipog csak,

még csiporász, de hamar mennyei dalra fakad.

Pompás Eurydicé öle csöppnyi tegeztokot alkot,

melyben a vágy nyilait tartja a pajkos Amor.

Jő Glaukippéé, faparázsdarab izzik a mélyén,

melyet a lágy hamu rejt, ámde kicsaphat a láng!

Anthélaea ölében fészket rakhat a kéjvágy,

lágy tollat tépvén béleli azt a madár.

4. decas

Vedd lágy Cleodorát, gyémántot lelsz az ölében,

mely ha kemény is bár, bő ragyogást delejez.

S jöjjön Erato is, neki lant van a lába között, mely

megpendítve a húrt, mennyeien muzsikál.

Stygne ölét ha lesed, kútjába, vigyázz, be ne essél,

pompás kút, repkény fonja be oldalait.

Drága Brycét se feledd, mert korsaja ő a gyönyörnek,

melyből bő zamatot kortyol a kocsmabolond.

Actaeé öle tág, minthogyha a zsák tele van, de

egy alapos férfit meg nem ijeszthet e tény.

Tiszta Podarcénak vánkos van ölébe letéve,

melyen Amor, ha az éj is beköszönt, lepihen.

S persze Dioxippénél csöppnyit időzni se szégyen,

mintha Venust látnád Mars busa súlya alatt.

Majd Adité öle jön, tömjénnel rakva egészen,

bódít és kábít, mígnem a mennybe ragad.

Ocypeté öle mécs, mely fényt szór szerte a földön,

önts olajat rá, hogy lángja örökre legyen.

Drága Pylargének csoda lágy öle van, sose hinnéd,

mintha a nyúl szőrét megtapogatja kezed.

 

 

5. decas

 

Hippodiké öle verset rejt, sose ír ilyet ember,

minden szó a helyén, s ritmusa elragadó.

Jő Adianté friss öle, benne a hajnali csillag

szent ragyogása, derűt önt ki az éjbe csupán.

Kallidiké csodaszép öle tengeri fürge halacska,

mely a horogtól fél, bárha horogra akad.

Oimé résében Venus őrzi az ékszereit mind,

drága szelence tehát, melyben arany lakozik.

Balga Celaeno nem túl szép közepütt, de viharzó

örvényében a kéj ötszörösére dagad.

És Hyperippé sem ragyogó, de kihagyni kivált bűn,

mert keserűn bánnád azt, amiről lemaradsz.

Hyppodamé öle tenger, mely forró habokat ver,

s melyen a bárka a lágy kéjkikötőbe siet.

Lixé rése falánk, tátott szájacska, ne hátrálj

meg, ha akadna netán némi kis ennivalód.

Euryloche öle színpad, a csáb táncol ragyogón ott,

s persze a báj ugyanúgy, tündökölő Charis ő.

Rőt Bromiának ölét göndör pelyhek cicomázzák,

hű fodrásza a kéj, s fésüli egyre a vágy.

Mily pompás, mily bő ez a fergeteg, ámde gonosz csel

lappang mélyeiken, s megkeseredhet a méz!

 

 

Aigyptus fiai

 

1. decas

 

Lynceus sziklakemény dárdája csatában a legjobb,

érchegye vért serkent menten a harc mezején.

Proteusé pompás füge, mely szétolvad a szájban,

s mézétől lágyul menten az asszonyi szív.

Lágy Busiris selymes fityegője akárcsak a nyúlszőr,

csiklandoz lágyan, s végül a kéjbe csigáz.

Enceladus pompás gombája alatt ezeregy szőr

hűsölget, s kúszik hasfala langy terein.

Lycus meggörbült kosszarva igen heveset döf,

éles tőr, melyen csillog a pengeacél.

Daephron lába között templom magasul föl a mennyig,

melyben a vágy a harang, s kondul elégszer az érc.

Istrus ölében Amor lakik, únt csuklyája lecsúszik

olykor, s látni, ahogy rózsaszinűt mosolyog.

Chaldcodon szigonyát meglátva a hal menekül, hisz

még be se dobja, de már átdöf a pikkelyeken.

Nézd meg Agenorét, hosszan lekonyulva a térdig,

Vénus sem veti meg tán e csodás fuvolát.

Chaestust nézd: a derék ágon két jókora alma

himbálózik, ring, s várja a szűz szüretet.

 

2. decas

 

Dioscorystésé megfeszülő íj, s vágynyilakat lő,

ajzani nem könnyű, s mindig a célba talál.

Alcesé olajos birkózó, bárkit a porba

dönt, letipor, s izzadt homloka nyer koszorút.

Alcmenóré rőt villám, Jupiter se kivánhat

szörnyűbb tűzcsóvát és ragyogóbb sugarat.

Hippothoósé zsenge gyümölcs, eprecske ha érik,

lágy levelek védik féltve mesés zamatát.

Eukhénoré kulcs, mely nyitja a kéjnek az ajtót,

néha viszont kos, mely áttör a védfalakon.

Hippolytust nézd, pennáját mint fogja kezébe,

s pajzán verseket ír kedvese zsenge hasán.

Izmos Agaptolemosz csöve gúnárnyakra hasonlít,

nektártól lucskos tollpihe óvja tövét.

Cercetesé vulkán: fortyog, füstöl, fenyegetvén

mormol, s vélnéd, hogy bősz hamujába temet.

Eurydamusnak ölében a vágy gyertyája magaslik,

izzó könnye folyik, míg fölemészti a tűz.

Aegiusé meg büszke tekercs, teleírja a kéjvágy,

s mint egy szent könyvet tiszteli annyi leány.

 

3. decas

Argaeusnak a ritka dorongja föléri a hérosz

ritka dorongját, mit vinni Hylas se tudott.

Archelaust nézd meg, s nem sejted, az isteni vessző

melyik a három láb ritka csodája között.

Jön Menecharmus, a csöpp fütyijű, csak a bolhapöcsön nőtt

pörsenet ekkora, bár külleme elragadó.

Claetus vashorgonyt vet a partra, ha áll a hajója,

szép árbocrúdján most a vitorla lecsüng.

Vedd Sthenelust, akinek gatyapőcét vágya kifúrja,

mint egy sátorrúd, mígnem a vászna reped.

Chrysippus lepipálja a kertőrző Priapust is,

bárha nagyobb pompát még sosem ért a világ.

Eurylochus kígyót tart nadrágjába temetve,

büszke Python mását, melyet Apollo megölt.

Phantes fanszőrét óriás nyúl lakja vidáman,

mely üzekedni serény, s melyet imádnak a nők.

Drága Perithenes öle csöppnyi darázs, mely a mézet

csöppnyi virágokból is szipolyozva örül.

Hermus arany jogarát markolja királyi dicsekvés,

hírnév és a vagyon semmi, ha kézbe kapod.

 

4. decas

Büszke Dryas szaracén öle szutykos-kormosan izzik,

mintha koromszín szén izzik a láng közepén.

Víg Potamon virgonc csöve légtornász a porondon,

bármire kész, s bárhány tornabravúrt bemutat.

Kisseusé koncerttermekben a tétova bőgő,

lassan s mélyen búg, ámde a hangja tüzes.

Lixus ölébe balett-táncost lelsz, mesteri művészt,

szűk bőrköntöst hord, s bársony izomzata nőtt.

Imbrus mérőónt visel építészi ölében,

melyet a ráncos bőr tokja takarva takar.

Nézd Bromioszt meg: jókora gondola siklik előre

lába között, nyilván szűzi öbölbe siet.

Büszke Polyctornak márványoszlop van ölében,

melyen a legpirosabb szobrot emelte Amor.

Chthonius izzadt combja közül kémény magasul ki,

melyből árad a füst, hogyha befűti a vágy.

Nézd Periphast, mily fáklyát gyújt őrült lobogásra!

Kajla tüzéről hány lepke enyészete vall!

Oineus egy részeg hordó, verd csapra a hájast,

dőljön a mézes aszú, kéjteli hajnalokig.

 

5. decas

Aigyptust látván leborulsz oltára elébe,

szentséget kínál csókra e templomi öl.

Menalces a kopasz, lenn is fénylőn kopaszított,

szőrtelenül sokkal elragadóbb, kamaszos.

Lampus ölét Mars óvja, haragra heves hevülettel,

könnyen harcra tüzel, s könnyen elunja a vért.

Idmónét Plutó kormolta koromfeketére,

s lám, a pokolmélyről is kifröcsöghet a kéj.

Idas testén csak játékszer rőt micsodája,

gyermetegen játszik rajta megannyi leány.

Daipron túl hűvös: jégheggyé nőtt busa húsa,

mellyen a szőr, mint száz fóka, pihegve pihen.

Pandioné díszes sírkamra a perzsa hegyek közt,

melyben az elszunnyadt isteni kéj lepihent.

Arbelusé szebb, mint bölcs Cato duplatekercsre

írott műve, amely zengi az ősi erényt.

Zsenge Hyperbiusé gőgös patkány, mely a kőbe

is lyukakat harap, és potroha egyre dagad.

Hippocrystesénél nincsen csevegőbb verebecske,

Lesbia érte eped, s hagyja Catullus ölét.

Mily pompás, mily tarka e fergeteg! Ámde a szürke

és monoton végzet mind lelohasztja a kéjt.

Hitveseik tőrétől szenvedték a halált el,

meg sose nősüljél, dugd meg a lányt, s menekülj!

 

Pacifico Massimo, latin nevén Pacificus Maximus, a quattrocento priapikus költészeti vonulatát képviseli, mint például Antonio Beccadelli. Életrajzi adatai szinte kinyomozhatatlanok. Kötetét, mely a Hecatelegium címet viseli, többek közt Mátyás király és a török szultán kegyeibe ajánlotta, ám egyikük pártfogását vagy tetszését sem nyerte el. Verseit féktelen erotizmus, pornográfiába hajló leírások, durva invektivikus hangnem, kedélyes szószátyárság jellemzik.