Állati düh és menüett

 

Todi

 

A lépcsőn ültem és szőlőt ettem.

A macskák mocskosan kergetőztek a fügefák körül.

Ideje volt, kezdődött az óra, és mi még egyre

 

lustán, álmosan és véresen. Mikor utoljára

mentem fel ezen a lépcsőn, éjszaka volt.

A fülledt nap után nyílni kezdtek a virágok.

 

Éjszaka? Igen. És mintha dézsából öntenék,

poshadt víz támadt az aszályra. Szüntelenül

skicceltem és skicceltem és skicceltem és

 

a vízköpők alatti álldogálással telt

az életem. Húsvétra az égből arannyal

átizzított golyók hullottak, aztán

 

lerakódtak szürke békalencseként. Szöglet és

szöglet között nem volt mélyedés. Itália

közepén Gyilaszt olvastam. Az evezősök

 

alattomosak és gyorsak voltak. Ordítoztak, mikor

kötést cseréltek felhólyagzott tenyerükön. És a halak

glóbuszokat lökdöstek orrukkal, alábuktak

 

és elmerültek a planktonban. Augusztusban

erőt akarsz. Pedig valóban hosszú, zöld

spárga tekeredik hasadra a fejezetek között is.

 

 

A halottak hajója

 

Ládákból ácsoltak, elég karikás a szemem,

és hogy mikor árbocoznak fel, arról

semmi hír. Meglátogattam Gvozdon.

 

Lerázták a házát. A körték kukacosak

voltak és zsírosak, sose vallotta be,

mert az összes kukacot földbe taposta. A kukacok

 

a földben nyugszanak. Lábat nem esznek. Ócska sufni! Ahol

Stupica lakott, akit már akkor vettek

a zágrábi iparbárók. Šalata

 

és Tuškanac tele van vele. Én krallozok.

Hol megnyalom a kezem, hol megörökítem.

Léggömbökből, krumpliból és égő ujjakból.

 

A klónnak nem kell bölcső. Akkor is lereszelem

a zongora közeléből. Nem döglenek a legyek. A drót

nem harap magába. Ezért nem is rozsdásodik. Csak

 

Althusser használta. Akiket átszitáltak, szépek.

A metróra várok. És a túloldalon (Odéon)

vár az a fekete zsivány, aki elcsábított, úgy

 

csinált, mintha trombitán játszana. Minden

boîte-ban megfordultunk. Aztán gyalog haza

a rue de Rivolin, hatalmasan és üdvözülten.

 

 

Egy ifjú nápolyi sikerei Párizsban

 

Eladok két kiló körtét.

Vörös karmokat vittem a méheknek.

A héják árvákat rabolnak el,

és kitisztítják csipás szemüket.

A szivacs sokkal alkalmasabb

tisztítás céljára. Habár a

csipa mélyebbre húzódhat a

résbe, mert a gomba felületes.

A kétségbeesés betonból van,

Daphnisz és Khloé.

Bejártuk őt,

még vizes a vihartól.

 

CSORDÁS GÁBOR és GÁLLOS ORSOLYA fordítása

 

Tomaž Šalamun (1941) költő, a szlovén avantgárd meghatározó alakja. Póker című kötetét 1993-ban adta ki a Jelenkor Kiadó.