Egy ilyen szép, napos napon; Kezdő angyal

Csengery Kristóf  vers, 2002, 45. évfolyam, 3. szám, 265. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Egy ilyen szép, napos napon

 

 

Ma ne történjen semmi más:

szálljon az ablakpárkányra egy

madár. Lehet gerle vagy galamb,

rigó, harkály, de legkivált talán

egy kíváncsi, fürge verébnek

örülnék. A szépséges szarkára,

vagy kedvencemre, a hétköznap

is mindig elegáns varjúra gondolni

sem merek (ez túl nagy tisztesség

volna, meg aztán a szarka – és

a szarka farka! – vagy a varjú

el sem férne ezen a keskeny

párkányon). Szóval röppenjen

ide, kukkantson be a szobába,

lássa a képernyőn a szavakat,

kedves fejével biccentsen, mint

aki megállapítja, hogy a másik

dolgozik, s egyszersmind jóvá is

hagyja a munkát. Apró, csillogó

gombszemével egy másodpercre

nézzen az én szemembe, aztán

repüljön el.

 

 

 

Kezdő angyal

 

 

Ahogy a régi életet

elhagyva másikat tanul,

csak lassan fogja fel: lehet

járkálni láthatatlanul.

 

Ahogy a távolságokat

kiméri, kínos gonddal és

józanul bár, mindig marad

egy árnyalatnyi kétkedés

 

a mozdulatban. Ahogyan

munkához lát, egy-két hibát

még elkövet. Bizonytalan,

míg el nem hitte önmagát.