Gömöri Györgynek

(A költőt sose sajnáld)

Kérdezlek, hogy mi bánt, mikor a

vén bárdot marasztalod

Nem tetszik (Neked) a vén költő

újdonsült szerelmi násza

S költészetét is kétségbe vonod.

Mily zavar ez, mely (Veled) ily

olcsó szavakat hallat?

Mi az, hogy tépett babérkoszorú

S szava igazát oktalanul balgán

megtorpedózod?

Kérdezlek, az fáj, hogy él még a

Költő, kinek a század mocskát

és megrongyult hitét nyakába

varrták, ki hordja, hurcolja,

kiáltja és fújja, fiatalon, őszen,

délcegen és megtörten a kicsorbult,

elmocskolt emberi reményt?

Hogy még rozoga bozontjával is

még üzenni tud? Hogy nem teszi

le a varázspálcát, melyet csak

Ő és teljesen egymaga faragott?

Taphta Lú

Miskolc, 2003. október 03.

A fenti szöveg válasz Gömöri György Egy öreg költőre (Jelenkor, 2003/9.) című versére. Név és cím a szerkesztőségben.