futbólia

hogy is kezdődött – az eleje mint létünk valami gomolygó ködbe vész

rémlik egy hosszú gazos udvar néhány alultáplált csenevész gyerek

valamilyen nyersgumiszagú töppedt labda melyet mindig spiccel rúgtunk

hol az ablaknak hol a padra néhány ócska táska ledobva kapufának

iszonyú veszekedések megértő fonalakat sodorva a durva mának

majd a pajtásmeccsek melyeken föltünedeztek pattanásos lányok

aztán a lumpen fiúk veszélyben nagy vagányok kik zsigerből taroltak

nem mélázva mit hoz a holnap keményen odavágták bakancsos lábuk

tört a labda tört a csontunk óvatos fiúk lassan gombfocistává váltunk

lettünk kabátgombos honvédosok ejtős emelésre megcsiszolt milánok

kicentizett asztalokon élvezve mit lelkünkben e furcsa gömb kiváltott

majd igazi meccsekre jártunk felnőttekkel apuka a kapun mi kerítésen át

szotyolázás közben létfilozófiai kérdéssé gerjesztve a megyei csatát

s később ha maszatos újságokban is olvasható sztárvendégek jöttek

az volt a mákony futbóliában borgőzös hangokkal tűzdelt karácsony

hagytam ott tornavizsgát minden iskolai rendet könnyem még most is ott

a bizonyítványon mert a solymosi-perecsi középpályával megfeneklett

a kötelességtudó kisdiák ki mint a későbbi sláger – kerülte az iskolát

mivel akkor még a meccsnek volt bukéja ott tanultuk az összetartást

és az etikát egy különös nyájban összepréselődve majd félszázada fáj

ahogy szuszka mellégurítja a tizenegyest luftot rúg az apró pál cini

vagy ahogy a fölfelé örvénylő képzeletet engedte méltósággal játszani

kasi grandiózus csukafejese a kecskemét ellen s már rég haza kellett

mennem mikor a pályának háttal pompeji hősként feszülve jelezte

a motorkerékpárral érkező kancsal bírónak a tétlen lest harcsa tanár úr

innen már nincs tovább statisztikákba gyűrődik a drukkerszülte elme

ráüt mérkőzésenként a józan esélylatolgatás szürke s tétova fegyelme

az egykori kisfiú rövidnadrágos álma a zöld gyepről végleg kikopott

megint egy veszteség dédelgetett góljainkra jegesen sütnek a csillagok