Tévút, téveszköz, távkapcsoló

Ne indulj be. Ha nem ér úgyse semmit,

minek a vers?? legyen bár zengő, veretes.

E kurva szakadékba is bizonnyal ez vitt –

vers-hágcsón, vers-ballonon nem oldsz kereket.

Rejthet a bűvészkalap bármi’ szép bokrétát,

nem üdülsz fel te annak szagától soha,

mert nincs neki. Ha hiszékeny és ostoba

vagy, csak a csalást élteted: élelmesebb kollégád.

Az értelem a lélek barlangjában

szánnivaló fény, lebbenő kudarc.

(Amíg itt árnyakról és fényekről szavalsz,

a barlangban tonnás sötét és fulladás van…)

A szavak rohadt okosak. Mindenre van szó.

A nyelvre, pajtás, büszkék lehetünk –

a nyelv a nem-megoldó, körmönfont halasztó;

mikor lesz belőle már egyként elegünk?!

Melyik szóból nem illant el az eleven hit?!

…Míg végül immár a belső hang is remeg.

Ne indulj be. Csak dögöljön a líra meg.