Hajnal

 

Bizony, bizony a postások

korán kelnek mostanában

én is, részben miattad, mert egy

létező dolog változásával, átalakulásával,

nyomorával ébredek korán, a szerelemével.

A jajveszékelés az álmokból

kifogyott, most ilyen megfontoltakat

álmodok, de milyen is az a

kiszámolható álom, talán bridzskörök,

sakk-karikák lennénk, milyen az

állaga a szerelemnek így, és a szerelmet

megbeszélni nem lehet, magunknak kell

lennünk a másikkal a lehető

legjobb minőségünkben.

Ez a direkt pontatlanság, szédelgés

kisajátítja-e egyenként érzéseinket,

ami egy tompa, alaktalan, használhatatlan

tárgy lesz, amit tologatunk, rakosgatunk,

mint valami rongyos örökséget.

A meg nem értés diadala ez,

ahogy az álmos postás olvashatatlanná

ázott levelet dob be egy rossz címre.

4 óra 30 perc, talán hajnalodik.

 

 

Szerelemvéső

 

Miként elveszíted az órád,

és elkésel a szokásos, éppen

őrült, boldog táncból, mikor

ezt természetesnek veszed,

ahogy szinte direkt így nem látod

jónak a másik lelkét.

Ez olyan, mint

halálesetről elkésni, mikor kevéssel

azután már régen késő.

 

 

Reggeli szorongás

 

Na, ilyen korán azért nem…

Sok éhes költő-száj tátog,

ilyen időben, mégis ilyen korán,

azért oka talán mégsem egy szép

baráti álomban keresendő, mikor

újra eggyé lettem az emberrel a régből,

akivel azt hiszem, szakítottam, vagy

szakítani véltem, ahogy most veled.

Rendesen fel vagyok riasztva és

döntenem kell, egy

boldog békét kell teremtenem

a lelkeinkben, amiben még élni lehet.

Biztos ez valami társadalmi esemény,

mindenkivel ez történik, ahogy elkezdi

számolni a napokat, miket elhagyott

minden látványosság, öröm, a legkisebb

boldogsághormon nélkül.

Talán a tevék a sivatagban,

de az igazság, hogy nem tudom

hol fogok aludni ma éjjel, bárhol

alhatnék, de sehol nincs erőm.

Nem, nincs főbenjáró bűnöm,

nem, nem csaltalak meg, nem

öltem meg senkit, nem raboltam,

gyakorlatilag éheznék, ha nem kapnék

csak úgy. Mehetnék éjszakákra, hajnalokra

bárkihez, mégis kisebb szorongással

tölt el, hogy nem tudott megváltoztatni

az élet.

Olyan útra terelni, ami egyfajta társadalmi

megelégedettséget okoz. Hát azt ki is kértem

magamnak végig, most pedig itt vagyok egy

bedeszkázott házban, egy üres bögrével, no,

talán egy kancsó vízzel. Nem, nem

panaszkodom, hisz minden innen is kezdődött,

de azért mégis az éhhalál és az

éhenhalás között is kell legyen egy kis

különbség.