Tematizálatlanok

 

 

„Az egzisztencialitás: a tematizálatlan”

 

Megj. Nem az egzisztencia; nem az egzisztenciális.

 

Az egzisztencialitás tematizálatlan? „A” tematizálatlan?

Magunk sosem vagyunk magunk, csak-egzisztencialitások.

Magunk sosem vagyunk tematizálatlanok. Is-is vagyunk.

Mintegy isten-isten!

 

 

Egy darab/kettõs

 

Édes is? Én nem.

Édes is? Te nem.

Édes is-énem?

Nincs. Te s te-len.               

- - - -

Édesistenem!

 

 

Ennek minden szava/szóalakja cím

 

Túl sokszor el

lenemre.

Ha nincs, jó az

se lenne.

 

 

Egyáltalán/etalon

 

A „Hogy vagy? Hogy vagytok?” kérdésre

 

Egyáltalán nem szerencsésen.

Így-úgy vagyunk szerencsésen,

hogy egyáltalán megvagyunk.

 

 

Weöres-embléma

 

Működig

működik.

Természetes ködig

természeteskedik.

                      Pl. Próteusz

 

 

További tematizálatlanságok

 

Úgy nincs, ahogy van c. kö­te­tem­ben buk­kan­tak elõ nagy arány­ban a pont­ver­sek. Jel­leg­ze­tes a rit­mu­suk; több­nyi­re Ba­las­si-vers fé­le, majd­nem min­dig kró­ni­kás éne­ket idéz. Pont-vég­sõ la­za­sá­guk, eb­ben jó­ko­ra ér­tel­me­zé­si nyi­tott­sá­guk a sok pont köz­ti szö­ve­ge­ket az át­la­gos­nál jó­val sza­ba­dabb as­­szo­ci­á­ci­ók­hoz se­gí­ti, ek­kép­pen – rá­jöt­tem ha­mar – a meg­lé­võ szö­ve­gek­bõl új szö­ve­gek ál­lít­ha­tók elõ. Mu­ta­tok egy kis pél­da­sort; be­ke­re­tez­ve a kö­tet­bõl ki­má­solt ol­dal, mel­let­te/utá­na az új tematizálatlanság.

 

A könyvbéli kis ciklus alcíme ez volt:

 

AHOGY MEGVAGYOK.

NEM LENNI NEM OK.

 

Rámutat ez az említett jellegre. Mert lehetne így is pl.:

 

AHOGY MEG. VAGYOK.

MEGLENNI NEM OK. Stb.

 

Megj. Lehetne, persze ilyen tematizáltalanság is:

 

AHOGY MEGVAGY: OK

NEM LENNI-NEM OK!

Etc.

 

---------------------------

 

AHOGY MEGVAGYOK

NEM LENNI NEM OK

 

Nem szólok vele.

Nem szólok bele.

Nem szólok ki időkből.

A szólás üres!

Van, nem lényeges.

Nincs. Ha marad. Ha kitör.

 

Saját formája.

Belé ha, rá ha.

Nem, hogy nincsen rá szavam.

Szinte. Élet. Cél.

Maradva ennél.

Teljesség. Időm. Megvan.

 

ÉLEM. ÜRES IDŐM ÉL. CSAK

ENGEM ÉL.

 

 

ISMERŐS. IGEN. VIDÉK

 

Tár. Nem zár. Már-még

Tár. Nem zár. Már-még.

S idegen. Vidék.

Igen. Ismerős vidék.

Bicsakló. Lába.

Egy angyal szárnya.

Ismerősen magába.

 

Nem-mi vidéke.

Nem szárnyverésre.

Tő fordul. Egy bicsaklás.

Ismerős már-még.

 

Tőből. Hallása.

Hall. Lássa. Mása.

Tárja. Zárja. Egy szárnyét.

 

Tő erezete.

Hall. Eredete.

Egy már-még oldal. Vidék.

Dombja bicsaklik.

Öble kihallik.

Futás áll. Örök-mi-még.

 

Angyal a vidékre.

Ragyogni. Mégre.

Ragyogni márra. Mára.

Angyaltő szárnya.

Tő bicsaklása.

Hall. Lát. Hogy ne szólásra.

 

Hogy ne szóljon. Mi.

Ez egy-angyalnyi.

Látás első. Hallásra.

Látás vidéke.

Ragyog tövébe.

Visszahallja-és-látja.

 

 

RAJZOK