Novella

 

 

János a börtönben

 

1 János, a keresztelő

börtönbe került.

2 Úgy érezte, lenne még

tennivalója, de nem volt

módja tanítani, tanulni, eggyé

válni a megkereszteltekkel.

3 A rabtársait térítgette,

nem is eredménytelenül.

4 Akkor magánzárkába

vetették. Vasalt ajtón át zengte

dörgedelmeit a börtönőröknek:

Hamis a földi, és hamis az égi

hatalom, amit szolgáltok,

nem az igaz úr hatalma.

5 Az egyik őr nevetett:

De te sem vagy az igazi

próféta. Van egy, hol itt, hol

ott bukkan föl az országban,

poklosokat tisztít meg, vakoknak adja

vissza a látást, bénáknak a járás

tudományát. Te a saruját

megoldani sem vagy méltó.

6 Jánost düh és féltékenység fogta

el: Vajon igaz-e, amit beszélnek?

Az őr elégedetten mosolyogva

otthagyta a cellaajtót.

7 János egyesével maga

elé idézte, akiket megkeresztelt,

kitelne-e ilyesmi valamelyiküktől.

Vagy szélhámosok avatkoznak

a dolgába?A rómaiak műve.

A hatalmukat féltő rabbiké. Kajafás,

Annás, amíg ilyen vezetőink vannak,

minden elképzelhető.

8 Megint a sátán követei járnak

előttem, és letarolnak mindent,

amiben jó van vagy lehetne.

A mai Júdeában nem lehet élni.

9 Akkor eszébe jutott Jézus.

Mit mondtam neki,

amikor megkereszteltem?

Hogy különb nálam?

És vajon ő a titokzatos

próféta? Honnan tudom

ezt meg itt a börtönben?

 

                                                                             

A tanítvány

 

1 János újra beszélt

az őrrel. Mikor az ételt

hozta be neki, amit

kevés pénzén a piacon

beszereztetett vele.

2 Ha szent vagy,

vihogott az őr,

enned se kell.

3 János azt szerette

volna mondani:

Fogalmad sincs, mi a szent!

Ám megalkudott céljai

érdekében, így aztán

igaz is volt, amit mondott:

Dehogy vagyok én szent!

4 Látom, kezd

megjönni az eszed!

5 Megengednéd,

hogy a tanítványaim

meglátogassanak?

6 Az lehetetlen.

De leszek én

a tanítványod.

7 El kéne menned

Jézushoz a kérdéseimmel.

 

 

János kérdései

 

1 Hány hét a világ?

2 Hány nap a birodalom?

3 Hány nap vagy hét múlva

lesz újra köztársaság?

4 Vagy nem számít,

hogy elnyomnak, kirabolnak,

bebörtönöznek?

5 Nekünk már nem is lesz

földi országunk?

6 És az égi? Amit elvettek

tőlünk a földön, visszaszerezzük

az égben?

7 De zsidók leszünk-e

akkor még? Te vagy-e

az eljövendő, vagy

jobbat várjunk?

 

 

Az őr vitája

 

1 Látta az őr, hogy János

nem eszik. A kenyeret

kidobja egy koldusnak

az ablakrácson át.

Aztán a morzsákat

összesöpri magának.

2 És így szól: Most

pedig menj, és ne abból

okulj, amit itt látsz, hanem

abból, amit majd őnála.

3 Az őr fölébresztette

váltótársát, letette

elé a kulcsokat.

4 Hová mész? Téged

is megtévesztettek?

Annyi a kísértés manapság,

hogy nem könnyű

megmaradni az igaz úton.

5 Ki beszél itt a máról?

A mai napságról?

Holnapi napság.

Korszakos hónapság.

Örökkévaló évség.

6 Te részeg vagy!

Jobb, ha eltűnsz innen.

7 De ne szólj erről

senkinek. Még vissza

kell jönnöm.

 

 

Úton Jézus és János között

 

1 Mért hiszi manapság mindenki,

hogy igaz úton jár?

2 Ki beszél itt a máról?

A mai napságról?

Holnapi napság.

Korszakos hónapság.

Örökkévaló évség.

3 És az én igaz utam?

Honnan tudhatnám,

merre kóborol Jézus?

Most, hogy elmúlt

a részegségem, szembe

kell néznem a kérdéssel:

Mit keresek én egy zsidó

szektában? Nem is

vagyok zsidó.

4 De ha a saját törzsi

isteneire gondolt, azokra

a cserépdarabokra,

elbizonytalanodott.

5 De ha a római

istenekre gondolt, ezekre

a fehér márvány-

és fekete gránitszobrokra,

elbizonytalanodott.

6 Eddig is azt játszottam

néha, hogy zsidó vagyok.

Mert munkát akartam.

Mért csinálnak ők mindent

jobban, mint mi?

7 Mért gazdagabbak,

ha gazdagok? Mért

okosabbak, ha okosok?

Mért szegényebbek,

ha szegények, mért

butábbak, ha buták?

8 Csak azért, mert

az ő istenük nem

mutatja magát, mért

főnöke a mieinknek?

9 Megállt az első

faluban, megkereste

a rabbit.

10 Szeretném, ha

körülmetélnél.

Mit kell tennem,

hogy zsidó legyek?

11 Annak kell szüless!

12 Azt hiszem, ez

tegnap megtörtént.

 

 

Egy bevonulás

 

1 A frissen körülmetélt őr,

Keresztelő Szent János

utolsó tanítványa, seblázzal

ébredt a kis kamrában,

ahol meghúzta magát.

2 Éneket hozott a szél

és a huzat, jókedvet

hozott a szél és a huzat.

3 Itt van, döbbent rá,

és azonnal meggyógyult.

4 Jézus tanítványok, hívők,

hallgatók és kételkedők

kíséretében vonult be

a faluba.

5 Pálmaleveleket terítettek

elé. Kérdésekkel kóstolgatták.

Kéréseket vágtak hozzá.

6 A kételkedők hiénahangon

kacagtak.

7 A rabbinak nem volt szava.

Nagyokat nyelt. Ő az, tudom,

hogy ő az. A Messiás.

8 De én még tanulni akartam tőle.

9 A menet elvonult, ők ketten

ott álltak a kerítés mögött.

Két római katona jött arra

lovon. Kardjukkal

a szétszórt tárgyakat

piszkálgatták.

 

 

Jézus válaszol

 

1 Jézus megállt a falu

határában levő ligetben.

2 Régi és új betegek

tódultak elé. A fogatlan

öreg az ínyét mutatta,

egy korosodó nő a tokáját

és a szemölcseit.

3 Jézus sírt, sose fogjátok

megérteni, mi a fontos?

4 Ti menjetek, ha van

valaki, aki kérdezni

akar tőlem, kérdezzen.

Ha van valaki, aki

együtt akar imádkozni

velem, szorítok helyet.

5 A tömeg csalódottan

oszladozni kezdett.

6 János tanítványa vagyok,

ő küldött hozzád.

Te vagy-e az Eljövendő,

azt kérdezi. Azt akarta

kérdezni, de én már

tudom a választ.

7 És tudja ez a rabbi

is mellettem, tudják

a hallgatóid, és azok,

akik elszéledtek.

8 Nem mindenkinek

kell a megváltás.

Jánost mi lelte,

elfelejtett?

9 Ne haragudj rá,

börtönben ül,

a feladatát elvégezte,

olyan már, mint a feltört

és kievett dió.

10 És te mégis visszatérsz

hozzá?

11 Tudnia kell a válaszod.

 

 

Bilincs

 

1 Az őr, akinek a nevét

se tudjuk, János utolsó

tanítványa és küldönce,

visszafelé tartva Jeruzsálembe,

megőszült.

2 A szamara kidőlt

alóla. Az alkonyat

előbb érkezett el, mint

rendesen, és ő kint botorkált

a sivataggá lett sötét

pusztában.

3 Ördögök szeme villogott

az ég alján. Kiáltásokat

sodort a száraz szél.

4 Meghúzódott

egy sziklaperem alatt,

zöld testű nők

bújtak melléje.

5 Régi hitének démonai

fogukat a nyakára tették,

karmos ujjukkal szemébe

kaptak. Nem ismert

egyetlen zsidó imát, nem

emlékezett se János, se Jézus

egyetlen megváltó

szavára sem.

6 Amikor már a vére

fakadt és a levegője

fogyott, fölkelt a nap.

7 A szétpattant démonok

helyén a két római katona

állt világosan, mint a józan ész.

8 Ugye jól láttuk, hogy Jézus

követője vagy?

9 Bár az lehetnék.

10 Ennyi nekünk elég.

A lázadókkal tartasz.

11 Bilincsbe verve

már nem kellett semmin

gondolkodnia.

 

 

Közös cellában

 

1 János megörült,

hogy végre nincs egyedül.

2 A salétromos falak lehelete

a múltról és a jövőről suttogott.

3 Te a tanítványom vagy?

4 Jézusnál jártam a kérdéseiddel.

5 Remélem, nem tetted fel őket.

6 Hogyan lehet, hogy nem ismerted

rögtön föl? A legnagyobb igazakat

és a legelvetemültebb gonoszokat

látatlanban is föl lehet ismerni.

7 Csak néha azt nem tudod,

melyik melyik.

8 Hogyan lehet, hogy engem nem

ismertél föl? Pár napja kereszteltél.

9 A te neved nem marad fönn.

Sokáig az is titok lesz, mit tettél értem.

Két hit között állsz, mint

egy zsilip az öntözőrendszerben.

Senki se gondol rá, mikor

a nádcukrot kézbeveszi.

 

 

Az első keresztény halála

 

1 Az őr, akinek a neve nem maradt fenn,

egyszerre lett keresztény, zsidó és mártír.

Az első európai lehetne ő, ha legalább

egy csepp görög vér csörgedezik

az ereiben.

2 Nem volt tárgyalás, nem volt

ítélet. Egyszerűen besurrant

valaki az éjszaka, és mint árulónak,

elvágta a torkát.

3 János légydöngésre,

megbarnult vér szagára,

és valami reménytelen

szomorúságra ébredt.

4 Ilyen nehéz lesz,

kérdezte magától.

5 Igen, ilyen nehéz.

 

 

Az elveszett evangélium

 

1 A vakok látnak, mondta Jézus

a hallgatóinak – bár János tanítványa

már nem volt ott a tolongásban –,

és arra gondolt, hogy felnyitotta

a szemeket a világ megértésére.

2 Nem sokat tudott a görög

filozófusokról, még kevesebbet

Buddháról, sorolhatnánk.

Azt tudta, körülötte

mit nem tudnak zsidók

és filiszteusok, római

katonák és utánuk sodródott

mindenféle csavargók.

3 A poklosok megtisztulnak –

a bennük felgyűlt tisztátalan

gondolattól, a süketek

hallanak, mert valaki érthetően

belekiabálja a fülükbe:

Nincs sok isten. A világ megérthető.

Az értelem megsejthető.

Ilyesmiket nem könnyű

kiabálni. És éveken át,

míg végre a vakok tényleg,

és a süketek, meg a poklosok…

4 A halottak feltámadnak

és a szegényeknek

az evangéliumot hirdetik.

Ez ötletnek se utolsó.

Tetszhalálból és tetszéletből

a valóságba visszatérők,

akik azon nyomban megkapják

az evangéliumot, készen,

bár még csak most történik.

5 Persze a szó jó hírt is jelent,

de kell itt lenni valami lappangó

őskönyvnek, ami Jézussal

egylényegű, talán meg is előzte

őt, és útmutatással szolgált neki.

6 Boldog az, aki énbennem

meg nem botránkozik.

7 János levágott fejét

holt-tengeri remeték megszerezték,

itatták tejjel és etették mézzel,

ő meg halkan suttogva

lediktált nekik egy egész evangéliumot,

még Jézus életében, de már benne

foglaltatott a kereszthalál.