Fényleírás / napfény

 

 

Véletlenek

 

Üzemi területek, gyárépületek, gyárkémények,

már rég nem működnek, csak a helyet őrzik.

Hasznos hely vagy haszontalan, az idő nem képes

eldönteni. De mozgó vonaton más az idő.

 

A felhőtlen ég kék színében mintha lenne

némi szürkeség. Nehezebb fajta pára került

a felső légrétegekbe, gondolom, de mitől lenne

nehezebb a pára? Vagy a betonból és az aszfaltból

tükröződik az égen a szürkeség. Vagy talán csak

koszos az ablak.

 

Óriásplakátok a vasútnak háttal. A mellettünk

futó autópályán utazóknak ígérnek

mindenféle szépet és jót és olcsót,

miközben nekünk kitakarnak, nekik talán

helyettesítenek egy-egy darab szabályos eget.

 

Félbehagyott lakópark, csupasz falak között

takarékos terek, tetőre már nem jutott idő.

 

Egy nagy táblán eladó földet hirdetnek.

Egy másik táblán telefonszám, nyilván az eladóé.

Még innen a vonatból felhívhatnám,

hogy megtudjak valami közelebbit, de vajon

mit kell kérdezni? Mi van az aranykoronával?

 

„A nagymamám volt balfülű”, ezt hallottam-e,

vagy valami mást (jobbkezes, balkezes), és honnan,

kitől? Külön életek utaznak összezárva, jövök rá

hirtelen, és egyik a másikról leginkább csak

félrehallásból szerezhet tudomást

ebben a nagy zakatolásban.

 

Egy nő Metropol újságot olvas már indulás óta,

a világ legrövidebb újságját. Meg kell tanulnia

az egészet, mert kikérdezik? Jön majd egy főellenőr,

na, akkor halljuk, belpolitika?

 

Egy szántóföldön traktor dolgozik, a szántóföld szélén

magasles áll, tetővel. Hasonló szerkezet,

ilyenekkel van összefércelve a hosszú táj.

 

Átvágtak egy dombot annak idején a vasút miatt,

kétoldalt csupasz kövek. Biztosabb talaj,

mint ahol szántanak-vetnek, földet művelnek az emberek,

ki vannak szolgáltatva aszálynak, árnak,

kereskedőnek, kiszolgáltatva gondolkodnak,

elfogadnak mindent, legfeljebb indulattal próbálnak

felülkerekedni. De mi lenne ehhez a talajhoz

a biztosabb munka? Bányászat? Szobrászat?

Honvédelem? Beállni erőművésznek

egy helybeli cirkuszba?

 

Szélzsák egy gyárudvaron, akkor ott veszélyes

anyaggal dolgoznak, talán valami gázzal.

Ha valami üzemzavar nyomán elszabadul,

nézik a szélzsákot, honnan fúj a szél,

merre kell menekülni. Korábban láttam

egy szélerőművet, állt magában, lassan forgó

lapátokkal a sík mezőn, az vajon miféle életbevágó dolgot

jelzett három-négy falunak is a kiszámíthatatlan

körforgásról? Az állomások meg valóságos jelhalmazok,

de belőlük nem szökhet ki értelem a köztes terekbe,

legfeljebb egy vékony szál a kérdéssel,

hogy miért kell a véletlen múlt miatt ennyit utazni.

 

„Vasútállomás” feliratú irányjelző tábla áll

egy vasút menti útkereszteződésben, menetirányba

mutat, és pár másodperc múlva tényleg áthaladunk

egy állomáson, de a nevét eltakarják a lombok.

Később a kalauz a végállomást is be akarja mondani

a hangosbemondón, megszólal a szignál,

de aztán csak akadozó zúgást lehet hallani.