Cerca trova; A híd

Poós Zoltán  vers, 2013, 56. évfolyam, 9. szám, 884. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Cerca trova

 

 

Keresd, és megtalálod – ezt festették a Palazzo Vecchio

egyik freskóján látható zászlóra.

Vannak, akik azt hiszik, hogy a firenzei városházán látható

Vasari-kép zászlaja lesz a kulcs Leonardo Da Vinci elveszett

Anghiari csatájának a megtalálásához.

Vagy a zászló az örök élet italának titkára utalhat?

Mi az tehát, amit keresnünk kell?

 

A Marcianói csatát ábrázoló Vasari-freskót – ami hatvan

évvel később született, mint a Leonardo-kép –

megfúrták és gammakamerával mögé néztek.

Festékanyagot ugyan találták, de nem érzékelték

a másik csata körvonalait. Cerca Trova.

Mi az, amit kereshetünk egy ütközetben?

A győzelmet? A dicsőséget? A békét? Egy másik csatát?

Egy biztos: az élet és a halál között mindig akad hely

az élet és a halál palástolására.

 

 

 

A híd

 

 

A híd nemcsak partokat köt össze,

de a folyóhoz vonzza a partvidéket is.

Folyni engedi a vizet,

és némiképp fel is zaklatja.

Biztosítja a halandók útját, hogy messze

a megművelt vidékektől tájról tájra

utazzanak, és összefűzzék azokat.

A hidak sokféleképpen kísérnek minket.

A városi híd a szegénynegyedből

a dómtérre vezet, a mezőváros hídja

buszokat enged a majorságokba.

Mindig másként kíséri az ember tétova

vagy rohanó útját a híd, hogy a másik

partra érjen, hogy felkeresse a fényesen

csillogó boltokat és a pocsolyákat.

Mindenki úton van, de senki nem hiszi,

hogy a titok a változásban, a kerekek

gördülésében, a megrakott vagonok

imbolygásában van.

A hidak mellett házak, ahová a hosszú

évek alatt gyümölcsöket hordtak be

és koporsókat hoztak ki. A hidak közelében

templomok, ahol belélegzik a tömjént.