Ómama egy rotterdami gengszterfilmben

 

 

 ÓMAMA

 

ómama nincs a zöld almáriumban

ómama nincs

ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba

ómama valójában sosem is feküdt az almáriumfiókban

csak megcsapott egyszer a szaga

az almárium felett a fehér létrán

megcsapott a súrolt fiók ómamaszaga

ómama nincs

ómama sosem is járt újvidéken

ókanizsán kívül csak rómában egyszer zarándokúton

meg egyszer nagykanizsán azzal a bizonyos gőzössel

megy a gőzös megy a gőzös kanizsára

ómama nincs

ómama valójában sosem feküdt az almáriumfiókban

be sem is fért volna

én sem is fértem volna mellé

írni mégis szép volt ilyesmiket

ilyesmiket szép

szép ilyesfajta költészetet csinálni

ómama kiszól az almáriumfiókból és hív

és én kezemben ceruzám száraz ágával

mely olykor még ki-kirügyezett levelek bomoltak rajta

befekszem ómama mellé az almáriumfiókba

ómama nincs

ómama nincs a zöld almáriumban

ó rég nem csalogat már magához

s ceruzám száraz ágának immár belét is kitolták

mégis befekszem olykor a zsírszódával súrolt fiókba

mert mondom szép ilyesfajta tiszta*

valamint nyers** költészetet csinálni

jóllehet ómama nincs

ó rég nem csalogat már

ó rég nem csalogat már

ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba

 

 

ÓMAMA II.

 

A Poetry International Rotterdam (a továbbiakban PIR)

szervezői szépen óvatosan holland-módra tapogatóztak

lenne-e kedvem felolvasni egy verset

a honlapjukra (web)

ó persze mondtam örömmel

akárha mást sem csinálnék

mint naponta különböző honlapokra (web)

olvasnám ún verseimet

(amelyeket újabban katalektáknak nevezek)

jóllehet fogalmam sem volt hogyan is kell

hogyan is kell olvasni egy ún verset

hogyan egy katalektát a honlapon (web)

nem lehetne az a vers éppen az ÓMAMA

(ők úgy mondják: OMAATJE) tapogatóztak

még óvatosabban holland-módra

ó persze mondtam

minden bizonnyal magam is az ÓMAMÁ-t választottam volna

és még be sem fejeztük a beszélgetést

a rotterdami színház modern épületének

(a foszforbombáknak köszönve rotterdam egy kis new york)

dichtersfoyer-jában termett danielle van ark rendezőnő

kameramannjával victor vroegindeweij-jel

s a PIR publicitását irányító lánnyal marja westerwelddel

máris egy vadonatúj krómozott opel vectrában

hajtatott velem a kis stáb rotterdam zuid felé

ahol a híd akár egy égi hárfa

maga mózes is ezen játszhat immár a holdban

és ryhaven régi dokkjain egy raktár

(évszázadok óta szingapúri szegfűszeget tároltak benne

sásbálákban)

orange-ra mázolt hatalmas vasajtaja elé állítottak

előbb némázunk mondták

gondoltam ez mármint a némázás

akár katalektáim előadásmódjává is lehetne

anfasz profil anfasz profil

álltam ryhaven

egzotikus raktárakból képezett szűk szeles utcáján

hol anfaszban hol profilban feledkezve kataleptikusan

a szomszéd raktárból éppen tengeri só tonnáit emelgették

de hiszen ez

orrom ilyen dolgokban nem tévedhet

adriai só

a horvát óceánjárókon gyakran bácskai gyerekek a szakácsok

s mielőtt még bemozdultam volna kérjek egy marékkal

kérjek egy marék adriai sót

intettek s lassan elkezdtem

ÓMAMÁ-t

egészen lassan

ugyanis mondták majd hollandusul feliratozzák

ómama nincs a zöld almáriumban

ómama nincs

ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba

óvatosan megkértek ha lehetne ismételjem meg

megismételtem

ómama valójában sosem is feküdt az almáriumban

csak megcsapott egyszer a szaga

az almárium felett a fehér létrán

megcsapott a súrolt fiók ómamaszaga

majd megismételtem még 10-szer

akárha tűvel bökött volna meg valaki hátulról

nagy tűvel amilyenekkel a gyarmati jutazsákokat varrják

a roppant feszültség hirtelen elszállt belőlem

és jó volt ott

az óriás orange vasajtó előtt ómamával

az igazság az már nem is emlékszem mikor voltunk

ilyen meghitt kettesben ómamával

talán még kisgyerekkoromban amikor hajnalonta

kamillát indultunk fésülni némán szedelőzködve a szikre

ha nem is jeleztek volna

mert óvatosan jeleztek ismételjem meg 11-edszer is

ugyanis az előbb a szél szinte megpendítette

ama égi hárfát

ám én akkor is újrakezdtem volna

mert mondom jó volt ott az orange vasajtó

amely a szél ellenére azért átforrósodott

finoman melegítette hátam ómama dunyhája

jó volt az orange vasajtó előtt olvasni ÓMAMÁ-t

hirtelen az fordult meg az agyamban

szeretem ha valami szép lassan fordul meg

maga körül agyam üres terében

sosem is hagyom abba

majd emelődaruval kell elmozdítaniuk onnan

a forró orange vasajtó elől

s én majd még akkor is mondom

egyre csak ismételem

ómama nincs

ómama valójában sosem is feküdt az almáriumfiókban

be sem is fért volna

én sem fértem volna be

írni mégis szép volt ilyesmiket

ilyesmiket szép

szép ilyesfajta költészetet csinálni

aztán azt kérték 12-edszer egyenesen a kamerába mondjam

talán észrevették én már rég egy másik filmet nézek

a hátuk mögött

arról persze fogalmuk sem volt immár ők is benne vannak

abban a másik filmben benne danielle victor s marja is

de az a valami már egészen más

mindenesetre nem egy web (honderű) volt

a fesztivál nagy katalógusában nevem mellé

azt írták hogy Hungary/Hongaarse majd egy emilen azt

kérdezték nem inkorrekt-e ez így

s én válaszolni akartam írják kötőjellel

azt is hozzá még hogy Yugoslavija/Joegoslavie

de végül is nem emileztem nekik

azon tűnődtem mire megérkezik emilem

jugoszlávia talán már meg is szűnik létezni

szerbiát írni meg viszont egyelőre még semmi kedvem

talán már meg sem is tanulom írni

legalábbis nálam már nem fog beidegződni a dolog

noha per pillanat koštunica jugoszláviájával szemben én

éppen djindjić szerbiáját támogatom

jóllehet láttam miodrag pavlović neve mellé azt írták

Servie/Serbia

vešovićnál pedig csupán csak azt hogy Bosnië/Bosnia

gondoltam végre legyek én is az ami mindig is voltam

hagytam a Hungaryan/Hongaarse-t

hiszen emlékszem még gyerekkoromból

szomszédunk volt apámmal druszaként szólították egymást

jól emlékszem ungár matyira

mindig irigyeltem ugyanis a vezetéknevét

(minket akkor még kracsunnak hívtak)

ungár matyi szűcs volt

s arra is emlékszem amikor ácsokkal-asztalosokkal

egy kis faházat készíttetett magának

titokban belopakodtam a kis házba nézgelődtem leültem benne

és akár egy csiga számomra érthetetlen okokból

ungár matyi házastól kiköltözött izraelbe

szóval én már rég egy másik filmet néztem a hátuk mögött

balról épp kiviküldemény érkezett új-zélandból

egy jaguár húzott el fekete fiúkkal

majd ruganyos léptekkel divatos napszemüvegek mögött

még érkeztek fekete fiúk

szemben kissé balra akárha nekem egy kövér szőkeség

egzotikus madarakkal teli raktár ajtaját tárta ki váratlanul

és hirtelen ott abban a raktárban történt valami

szállt a színes toll

akárha gyerekkorom tollraktáraiban

ahol megérinthettem volt az angyal mint olyan

lábaközét

utána megnyaltam a kezem és sós volt

nem tudtam hogy a tollas cigányok

nyerjenek valamit a súlyán sózzák árujukat

lesózták kis barátnőmet mármint az angyalt mint olyant

s így hogy hirtelen feltárult a szembeni raktár

misztikusmód mi is belekerültünk a dologba

mármint abba a másik filmbe

ami az én webeseim mögött kezdett forogni

marja próbálta elterelni a forgalmat

s így minden pillanatban fennállt a veszély átgázol rajta

valamelyik különös fémet szállító kamion

közben egyre mondtam ÓMAMÁ-t az orange vasajtó előtt

ómama nincs a zöld almáriumban

ó rég nem csalogat már magához

mégis befekszem olykor a zsírszódával súrolt fiókba

mert mondom szép ilyesfajta tiszta (poésie pure)

valamint nyers (poésie brute) költészetet csinálni

jóllehet ómama nincs

ó rég nem csalogat már

s akkor akárha jackie brown lépett volna színre

fordult volna be az egzotikus madárraktárba

valamiféleképpen egymásra montázsolódtak a dolgok

illetve ÓMAMA szinkronizálódott a dolog alá

végül kocsiba kellett szállnom

marja le-föl utaztatott a raktárak között

már nem kellett mondanom ÓMAMÁ-t

de én még nem tudtam leállni vele

magamban még egyre mondtam

ómama nincs ómama nem hív

ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba

éppen csak ki kellett könyökölnöm

talán kissé lazábban mint csináltam

a kocsi ablakán majd azt mondták kész

bepakoltak indultunk vissza a városba

s akkor mielőtt még kiértünk volna az egzotikus raktárak

szűk szeles utcájából

már nem könyököltem az ablakban

kimerülten gubbasztottam az ülésen

a visszapillantóba találtam nézni

talán a jaguárléptű néger fiúk

az egzotikus madarak történetének végére voltam kíváncsi

s azt láttam hogy az egyik rozsdás óceánjáró hasából

míniummal kent óriásdaru

az égi hárfával egy magasságba emeli a zöld almáriumot

hogy aztán szépen himbálózva

az egzotikus madarakkal teli raktár elé eressze le

mielőtt kifordultunk volna még láttam

ómama kidugja fonottkalácsforma kontyos fejét

az almárium alsó fiókjából

ha nem féltem volna hogy a webes kis csapat azt hiszi

magamat tapsolom

megtapsoltam volna ómamát

a gengszterfilmben nyújtott alakításáért

amelyet tulajdonképpen bárki megnézhet a PIR

honlapján (web):

www.poetry.nl

  

 

ÓMAMA III.

 

Azután hirtelen felgyorsultak megsűrűsödtek a dolgok

lévén rotterdam éppen az európai kultúra fővárosa

loholtam bruegel nagy rajzkiállítására

végre eredetiben láthattam méhészeit

egy pesti eszperantista fiú: ertl istván

aki az eszperantista világszövetség lapját szerkeszti

épp francia feleségével rotterdamban

(sok érdekes vajdasági vonatkozású dolgot hallottam tőle

például hogy mindössze csupán két család létezik a világon

ahol otthon eszperantóul beszélnek a gyerekekkel

az egyik a kishegyesi csőke csilla

de a másik családnak is van valami jugoszláv kötődése

azt hiszem a férfi èaèaki

és hát persze a szabadkai székely tiborról

az eszperantó klasszikusáról is váltottunk szót

az egyik könyvét éppen ő fordította eszperantóról magyarra

meg még azt is megjegyeztem hogy a venezuelai eszperantisták

főnöke egy zimonyi születésű újvidéki úriember

aki kitűnően beszél magyarul)

ertl elvitt bennünket amszterdamba

hazulról telefonáltak feleségem bevitték a kórházba

tehetetlenül sírtam

majd amikor kissé összeszedtem magam

átvánszorogtam az egyik nagy ékszerüzletbe

(betörőnek vélhettek

hiszen ilyen külsejű emberek sosem is vásárolnak

ott ékszereket

hol áhítatosan celebrálva órák hosszat vizsgálják

a hollandiai rózsa abszolút voltát)

és vettem egy malachit karkötőt

a befejező rendezvények egyikén

hangpróba etcetera

újra fel kellett olvasnom ÓMAMÁT

majd kemény istvánnal hágát érintve a röptérre vonatoztunk

pestre röpültünk hogy onnan levergődjek szegedre

majd pedig át a határon haza palicsfürdőre

feleségem még gyengélkedett

csuklójára kötöttem a malachit karkötőt

ez meggyógyít mondtam

kutyáimat levittem a tóra megúsztattam kimostam őket

nyulaim kacagó gerléim (amelyeket a balkániakkal próbálok

keresztezni) megtekintése után

lassan ismét felvettem a homokvár ritmusát

de egy napon mivel a sok eső után mégis nyár ígérkezett

felszaladtam szandálomért a padlásra

a homokvárnak gyönyörű műalkotásszámba menő

padlása van

s míg a műanyagzsákokban nyári lábbelim után kutattam

véletlen félre találtam nézni:

a szép padlás közepén a bíborcserepek szűrte-csíkozta fényben

ott állt a zöld almárium

akárha valami nyöszörgést is hallani véltem volna

noha már megszoktam motívumaim-metaforáim

furcsa viselkedését

(hiszen én példának okáért egy valós vértóban fürdök)

még sosem értem le ilyen gyorsan a létrán

nem véletlen nyertek tűzoltó őseim éppen létramászásban

torinóban világbajnokságot

kibuktam a folyosóra

mi történt kérdezte feleségem még agyonütöd magad

semmi mondtam csak elvétettem egy lépcsőfokot.

  

 

ÓMAMA IV.

 

A PIR 38 meghívott költője közül

szinte senkiről sem hallottam

pedig hát hasonló alkalmakkor

majd minden résztvevőről van némi információm

munkásságukról van némi fogalmam

vagy teljes egészében ismerem költészetüket

ismerem minden sorukat

hiszen még a strugai fesztivál is olyan költőket tüntetett ki

emlékszem hisz recenzense voltam

a fesztivál díjazta költők antológiájának

mint montale auden és bonnefoy például

egyrészt egész életemben folyóiratszerkesztő voltam

elsőként közöltem magyarul holant például

másrészt tömérdek antológia

folyóirat figyelte-pásztázta a költészet égboltját

(olykor még lát az ember lakásokat

ahol a könyvespolcokon ott a komplett

NAGYVILÁG

utoljára éppen kurtág liszt ferenc téri lakásán

feledkeztem rajta a folyóiratszámok színes vonulatán

messziről felismertem melyek azok a számok

amelyek az első camus beckett stb szövegeket közölték)

persze a fesztivál által középpontba

helyezett mark strand költészetét ismertem

gondolom most talán szép emberi alakja

miatt kerülhetett ennyire előtérbe

úgy fest akár egy amerikai költő

mindennek ellenére néhány meghívott vendég

felhívta magára figyelmemet

jóllehet éppen velük nem teremtettem kapcsolatot

a fiatal kínai bei daóra gondolok

valamint a komor chilei költőre armando uribére

kifogástalan öltönyben köpenyben kezén fekete bőrkesztyűvel

állandóan magánosan közlekedett

és az önromboló finn sirkka turkkára például

csupán a dél-fríz költővel tsjébbe hettingával barátkoztam össze

szerettem nézni ahogyan feleségével monumentális pár

szerelésükről ítélve akárha éppen párizsból

megjelentek tsjébbe egy lépéssel hátrább

akárha hanyagul felesége vállán tartva kezét

kezdetben nem is tudatosodott bennem

később se nagyon hogy vak

szállodánk társalgójában gyakran hajnalodott ránk

nem tudnám megmondani honnan is e vonzalom

ám a hasonló dolgokban hallgatni szoktam intuíciómra

az érdekes az volt hogy szinte semmit sem tudtunk

egymás világáról tsjébbe semmit vajdaságról (észak-bácskáról)

én nem sokkal többet frízföldről (dél-fríziáról)

a sor-szigetekről ahol él amelyek költője valójában

pedig még annyit sem

az égvilágon semmit a sor költészetről

könyvkereskedésekben próbáltam gyorsan utánaképezni magam

s ezt otthon is folytattam az új tolnai-lexikon részére gondoltam

vele íratom meg a frízföldet a sor-szigeteket

a taminnal teli fekete tavak a méhészet és a vitorlavászon-szövés

fríz és sori titkait

a sor költészetet

ó-fríz nyelven XIV. század előtti időkről nem maradtak emlékek

az új-fríz három tájnyelvre tagolódik

apály idején be lehet gyalogolni a szigetekre

megegyeztünk tsjébbével hazatérésünk után azon fogunk dolgozni

laza föderációt létesítsünk a sor-szigetek és vajdaság között

első alkalommal ha összefutok vajdaság elnökével (èanakkal)

előadom neki a dolgot engedélyt kérek tőle

tovább dolgozzam ügyünkön

hiszen nincs kizárva vajdaság számára ez a laza szövetség

jelenthetné az egyetlen kiutat

jugoszlávia avagy szerbia félő halálos ölelésébol.

  

 

ÓMAMA V.

 

Kezdetben úgy tűnt a vérző raszter

lesz az a versem amely felszínen marad

arra reagáltak először a fesztivál szervezői

a közönség is

a holland szivarosládikóra pontosabban

első estünkön arról is kérdezett az ügyeletes kritikus

mármint hogy honnan a versben a holland szivarosládikó

hogy miféle dobozról is van szó tulajdonképpen

válaszomban arról meséltem gyerekkoromban úgy hittem

én fogom örökölni apám kis szatócsboltját

bátyám vas- húgom pedig apám textilkereskedését

amelyet majd csipkére és gombra specializál

úgy képzeltem hatalmas gyarmatáru-kereskedéssé

fogom növeszteni a kis szatócsboltot

beutazom a világot bengáli indigóért gyömbérért

(jóllehet apám jobban preferálta a zanzibári gyömbért)

ceyloni cimetért fehér s fekete szingapúri borsért

és gyakran megfordulok majd rotterdam kikötőjében is

ahol külön raktárunk óriás konténereink lesznek

amelyen azt írja

TOLNAI & FIAI

és olykor egy-egy ilyen utamra magammal viszem majd

ómamát is gondoltam

magammal rotterdam kikötőjébe is

ám amikor államosították boltjainkat

apánkat börtönbe vetették

hirtelen álommá tűnt az egész

s hamarosan már álomként sem tért vissza

ám ezekkel az ismereteimmel

napokig üldögéltem az AZÚR INDIGÓ BÍBOR feliratú fiókok előtt

nem maradt más hátra számomra mint a művészetek felé

tapogatni

lám különös mód végül így jutottunk el ómamával rotterdamba is.

  

 

ÓMAMA VI.

 

A társaságban valaki

ÓMAMA című versemről mondott valamit

ha jól értettem

az egyik szegedi hölgy

versemmel kapcsolatos munkálkodásával kapcsolatban

s én aki nem hallottam a téma (ÓMAMA) felvezetését

bizonytalanul azt találtam kérdezni (ugyanis a Virág utca 3

kisfejezetei közül az egyik szintén ómamával foglalkozik

meg hát a Wilhelm-dalokban is fel-felbukkan a táncverseny címűben

például a földbe döngölt kölesen tanítja táncolni a könyv egyik

főhősét): a rotterdami ÓMAMÁ-ra gondolsz

a te ómamád rotterdami születésű volt csodálkozott el a barátom

aki ismerte volt az egyszerű mamuszos immár félvak nénikét

nem mondtam ómama nem rotterdamban

oromhegyesen született

ám rotterdamban híresült el

már az egész társaság minket figyelt

jóllehet a többieknek fogalma sem volt a versről

egyáltalán a versről mint olyanról

(noha volt közöttük filatelista

a filatélia pedig hát tiszta költészet)

rotterdamban híresült el

igen ott játszott

játszott ómamád

igen mondtam mielőtt még levegőhöz juthattak volna

a rotterdami dokkokon játszott volt

egy gengszterfilmben

travoltával és de niróval

akár meg is tekinthetitek a PIR honlapján:

www.poetry.nl

  

 

ÓMAMA VII.

 

Szeretném lehozni a padlásról

a zöld almáriumot mondtam feleségemnek

meg vagy őrülve kérdezte

szeretném valahogy beszorítani dolgozószobámba

(amely megfeleződött valójában kiszorult a homokvár

tornyából) hiszen emlékszel újvidéken is mindig

ott volt velem ott az október sugárúton ott a virág utca 3-ban is

azt hittem elég a fekete (gondolának nevezett) asztal

és az a kiszuperált kékarany kaptár

(feleségem nem tudta a kaptár immár újra zsong)

azt hittem elég a fekete ikonosztázion (könyvespolcom)

szeretném még mondtam a zöld almáriumot is

az alsó fiókjában ott a rotterdami ómama

feleségem tágra meredt szemekkel nézett rám

a rotterdami ómama

különben is már összegyúrtad a vitéz nagymamát

a vitéz ómamával mind nehezebben követem

mikor melyikről beszélsz

most meg még egy rotterdami ómama is a színre lépett

igen jól mondod

a rotterdami ómama aki abban a bűnügyi filmben játszott

a szentes ómama bűnügyi filmben kérdezte

most ne játszd meg az eszed mondtam

hiszen te is mennyire szeretted tarantino jackie brownját

akárhogy nézem is:

ómama rotterdamban egy bácskai jackie brownnak bizonyult.

 

 

 ÓMAMA VIII.

 

A munkások cipelik le a szűk padlásfeljárón

a kolbászfüggönyök tollas- gyógyfüves- mandulás-

mogyorószacskók alatt a zöld almáriumot

ami első pillantásra kivitelezhetetlennek tűnik

különösen ha még tudnák hogy az alsó fiókban

ott az oromi/rotterdami ómama is

ha cipekedés közben hangot hallat

netán fel talál kiáltani

elejtik az almárium agyonüt valakit

(s annak a hulláját is a fiókba kell rejtenem)

a díványom helyére kerül amelyet most húzattunk át

magam választotta bíborszín anyaggal

s talán még az almáriumtól is nehezebb lesz

padlásra való feltuszkolása

rég megfogadtam már gurtlikat fogok beszerezni

s akkor nyugodtan mozgathatom köröztethetem

a fekete asztalt (gondola) a zöld almáriumot

a zsongó kékarany kaptárt és a bíbor díványt.

 

 

 ÓMAMA IX.

 

Sokáig gubbasztottam a gondola

és az ikonosztázion közé szorított computerem mellett

mint annyiszor most is megfeneklettem az egyik szöveg

mocsarasában

(de hiszen mondtam hemingway hősei sem gondolából

vadásztak):

regény misu nagy színrelépéséről van szó

amikor végképp kezébe veszi a szálakat

s felölti a klasszikus hős bizonyos külsőségeit amelyeket

immár minden jel szerint a legradikálisabb kritikusok

legexkluzívabb kiadók sem tudnak nélkülözni

nem lehet eladni

ültem tehát az éjszakában gutaütötten

jóllehet regény misu állig begombolt vászoningének

mosásban megolvadt műopálgombjait már sorban leírtam

amikor valami nyöszörgésfélét véltem hallani

előbb az ablakom alatt lévő baromfiudvarra gondoltam

patkány görény harapja éppen át az egyik kiskacsa nyakát

ómama szólt ki a zöld almáriumfiókból

nem mondtam szépen kisfiam

törd ketté ciklámenceruzád

menj kamillát fésülni sziksót söpörni

vagy feküdj ide mellém az alsó fiókba

a kripták mind drágábbak talajvízen csónakáznak a holtak.

 

 

 ÓMAMA X.

 

Igaz kérdezte egyik barátom aki az új filmlexikonnak

készíti elő a vajdasági mozgószínházra vonatkozó szócikkeket

(a palicsi nagyteraszon történt az első vetítés

meg a korda családnak is van valami ókanizsai kötődése

és hát fiam is már két játékfilmet jegyez)

igaz hogy ómamád anno dacumál

játszott egy holland krimiben

igaz mondtam a rotterdami dokkokon

abban az évben amikor rotterdam a világ kulturális fővárosa volt

némi részletekkel is tudnál szolgálni netán faggatott tovább

a tekercsed is megvan

igaz hogy te is feltűnsz a filmben egy pillanatra

igen miközben a zöld almáriumot a míniumos daruk

ki-be emelgetik az indiákra afrikába az északi-sarkra induló hajókból

én az egyik raktár nagy orange vasajtaja előtt mondom megállás nélkül

az ÓMAMÁ-t

ugyanis ha egy pillanatra megállok engem is lelőnek

mint ahogyan egymást lelődözték ott velem szemben

az egyik egzotikus madarakkal teli raktárban.

  

 

ÓMAMA XI.

 

A telefonban egy fiatal pesti filmes

némileg ismerem őket

szeretné mondja azonnal a tárgyra térve

ha a jogok még megvannak

szeretném leforgatni azt a nem-létező filmet

a rotterdami ómamáról

hajlandó lennék leforgatni

ha a PIR is