A játékos

Takarodót fújnak, a laktanyából

áthallatszik a kertbe. Azt játszom,

hogy nem alszom el, és nem

megyek haza. Ilyenkor nincsenek

adatok, nem tudom, mióta tartok

ki, töretlenül-e. A szemközti padon

két öreg, egy lány és egy pár

váltották egymást, azt is játszom,

hogy nem szólok senkihez, de

bárkinek felelek. Autók, kevés

eső. Nem fázom, ezt hirtelen

vettem észre, a kavicsokat

fokozatosan, azt is játszom,

hogy az egyiket haza kell

vinnem, és nem merem,

mert azt is játszom, hogy

mindegy, melyiket.

Úszik

a tucat sápadt fiú lány

két hatfős csoportra oszlik

szélső sávban úsznak váltót

tízéves a legidősebb

versenyeznek felnőttszemmel

eldőlt nem mondja ki senki

a halál szókincse szükség

sincs rá úsznak mindent tudnak

érzik mind a három testhosszt

ahogy négy lesz félpályányi

nem-tanult dac izmok csendje

és a szurkolás nem lankad

majd az utolsó kimászik

élek mondja és az edző

aki vigasztalni készült

vállára terít egy mosolyt

hogyne élne gondolja de

az a másik érti aki

győzött együtt lélegeznek

egyszerre múlik belőlük