Születésnapunkra

Négykezes Samuel Beckettel

kétezertizenhárom áp­ri­lis ti­zen­há­rom: mind­an­­nyi­szor va­la­ho­gyan más­képp: reg­gel­re föl­lob­ban a ko­po­nya ala­kú bo­kor: szür­ke haj­nal: majd reg­gel: így jön: lán­gok­ban áll a bí­bor japánbirs: vö­rös fé­nye szét­te­rül a moz­du­lat­lan ker­ten: de­ré­kig for­ró lá­vá­ban áll a met­szet­len al­ma­fa: demens csá­szár­kör­te szór­ja szit­ka­it ugyan­úgy min­dig: föl­fe­lé höm­pö­lyög a for­ró vér: a cson­tig le­rá­gott meggy­fák irá­nyá­ba: majd még to­vább a seb­he­lyes kő­fa­lig: nem áll meg ott sem: nin­csen vé­ge: le­lep­le­ződ­nek a nagy­ké­pű örök­zöl­dek: szá­nal­mas tit­kuk úgy hull le ró­luk: mint jól sza­bott öl­töny a máj­fol­tos test­ről: nem sze­ret­he­tő: nincs kü­lönb­ség: nincs kü­lönb­ség nő és fér­fi: fér­fi és fér­fi: nő és nő kö­zött: de­ren­gő ha­lán­té­kok hám­ló vas­ágyak ren­ge­te­gé­ben: fej fej mel­lett: nem sze­ret­he­tő sze­re­tő: szó­lalj meg: Chaenomeles Speciosa¹: szó­lalj meg: tö­vi­sek közt la­ko­zó: mondd: hogy va­gyok: aki le­szek: be­kö­vet­ke­zem: aki vol­tam: iz­zó ko­po­nyák zsar­nok fő­bér­lő­je: ne hall­gass: hall­ha­tó­an mondd: su­sogd csak: ehje aser ehje²: mondd ki: ez a legjobbik leg­ros­­szabb: ki­seb­be­dő sza­vak­kal mondd ki a leg­ke­vés­bé legjobbik leg­ros­­szab­bat: a még ros­­szab­bat leg­ros­­szabb hí­ján: a to­vább csök­kent­he­tet­le­nül leg­ke­vés­bé legjobbik leg­ros­­szab­bat: ehje aser ehje: ne en­gedd: hogy lel­kem alá­száll­jon a Seholba és be­le­hull­jon örök­lé­te moz­du­lat­lan ta­vá­ba: ugyan­úgy mondd: hangjavesztett: ehje aser ehje: mind­an­­nyi­szor va­la­hogy más­képp: ide­gen bo­kor: te

Aphrodité születése

egy má­sik ige­idő – az utá­nad ka­pó múlt – ez a min­dig kés­ve ér­ke­ző – éb­re­dés – hogy azt hi­hesd – tény­leg vé­ge – tény­leg be­zá­rult – mö­göt­ted – az al­vadt vér szí­nű ten­ger – a vi­cso­rog­va ül­dö­ző – ko­mé­di­ás se­re­get meg – vég­képp be­nyel­te – az em­lék­te­len mély­ség – de nem – de­hogy – ta­ra­jos hul­lám – fény­lő láb­szár – emel­ke­dő ka­rok – krá­ter­for­ró te­kin­tet – egy má­sik ige­idő kelt ki – a ten­ger jég­hi­deg hab­ja­i­ból – az utá­nad ka­pó múlt – bos­­szú­szom­jas – ned­ves Aph­ro­di­té – ő jön fe­léd a semmimúltból – hul­lám­ról hul­lám­ra lép­ked – lát­tá­ra a rom­ló hús em­lé­kei – úgy haj­ta­nak ki – és bo­rí­ta­nak be – mint el­té­vedt eső áz­tat­ta si­va­tag – bo­rul kap­kod­va – vi­rág­ba – egyet­len szem­vil­la­nás – an­­nyi se – ide­jé­re

-----

¹      Pompás japánbirs

²      Exodus 3,14. (Héber; fonetikus átírás)