A mulandóság dühe

 

 

Mi van, ha, ahogy gyanította,

tényleg nem szerettem apámat?

Lehet-e valakit nem szeretni,

aki iránytalan példaként

magasodott fölébem gyerek-

koromban? Aki kinevetett,

 

de támogatott mindenben.

A nevetésének hiszek, vagy

a tetteinek? Lehet-e valakit

nem szeretni, aki ott volt

az összes születésnapomon,

és akinek én is ott voltam

 

a legtöbb születésnapján.

Lehet-e bárkit is nem szeretni?

A nemszeretést az apján kezdi

mindegyikünk. Haragszunk, hogy

egyszer majd az ő helyét kell

átvenni, akár egy puccsistának.

 

 

 

A gyökerekig

 

 

Most tehát, ahogy a városban lebontanak,

és külső falain belül teljesen újratömnek

egy sor házat, mint gyökeréig kifúrt fogat

jó fogorvosom, ugyanígy fogom én apámat

a semmibe merülni hagyni, aztán a helyét

betömni lélekamalgámmal. Sőt, emeleteket

 

építek belé, irodákat adok ki bérletbe,

lakást rendezek be már szinte a város,

a halandóság szélén. Lesz egész lakópark,

új házak jönnek, zárt udvarok, játszótér

teljesen fából készült csúszdával. Lesz

vízpart is, motorcsónak-kikötő. Vékony

 

réteg földdel és fűmaggal behintett,

elegyengetett sitt, téglatörmelék

a bokrok alatt, zárt garázs, műköves járda,

portásfülke, ahol többnyire nem ül senki,

jönnek a kutyasétáltatók, egy nagy ezüst

autó fél kerékkel belehajt a fűbe.

 

 

 

Magyarország száz csodája

 

 

Közeledik a hülyeség merev arccal,

merev arccal, merev arccal. De jobb is,

hogy nem vigyorog. Ne vigyorogj hülyeség,

rám meg főleg ne. Ne vágj pofákat.

Felismerlek. Te olyan közepes vagy.

Ebben az országban ma mindenki közepes.

 

A jók jónak közepesek, a rosszak

persze rossznak, és a közepesek még csak

nem is közepesek a maguk műfajában.

A táj a vonatablakból hervasztó. Kacatokkal

teli udvarok, sittel, műanyagdobozzal

félig feltöltött nádas, kóborkutyák

 

a düledező bakterházban, száz zacskó szemét

az árokparton. Magyarország száz csodája

kinyílik előttem, mint egy képeskönyv,

amolyan közepes hazugságok versenye folyik.

Ez még csak nem is élet, ami itt örvénylik,

mint lefolyóban a szennyes fürdővíz.

 

 

 

 

Fog és bab és cserép

 

 

Amit nem tudok, nem csinálom

meg. Változni persze tudok,

de az nem érinthet mindent.

A fogorvos ki akarja húzni

két fogamat, mert egészségesek,

csak körülöttük van valami

 

szívbéli bizalmatlanság.

Amit nem tudok, nem csinálom.

Változni például. Ugyanaz

maradni. Marasztasd ugyanolyannak

életed. Ehhez az időt kéne

fölszámolni. Nem veszne el

 

pont az élet? 44 évesen már nem

lehet új életet kezdeni. Én inkább

a 20 évvel ezelőtt félbemaradtat

folytatom. Önmagunk töredék életét

egy cserép földbe ültetni, mint aki

varázsbabot kapott ajándékba.