mióta nem tudok járni rendesen

　

másra bízom a vásárlást

megért ki piacra megy

ölelés nélkül nincsen szerelem

 

kétliteres dunsztos üvegembe

tudom mennyi uborka kell

nem lehetnek görbék se bumszlik

takarja szeletnyi kenyér

 

nem egyszerű ilyen kis üveggel

az ötliteresek odalettek

hova tettem volna a panelben

 

tény

többet kaptam mint ami az üvegbe fér

elővettem a fedeles nagy jénait

aljára raktam a kaprot

rá a végeivágott uborkákat

közé fokhagymacikkek

s szelet kenyérrel megkoronáztam

bár a vers lényege nem a recept

fontos tisztán látni a történetet

meleg vízzel sózva

kicsit csípje a szájat

felöntöttem

 

az erkély keleti fekvésű

délig süti a nap

ott tartom a régi kertből menekített

kecskelábú asztalomat

collos deszkából csináltam

mellette ültünk sokszor

a bokrok árnyalta szaletli alatt

de tíz éve télben nyárban haszontalan

bár szenteste a szobában jézuska arra teszi a fát

s alig kopott rajta a festék

ez már egy másik világ

arra tettem

máskor óránként nézem mint alakul a mű

emelgetem a tányért

de a pár hete még tomboló nyárban

elfelejtettem

 

sötét gondolatokkal

ültem a sötétített szobában

mire eszembe jutott s megnéztem

habosra forrt

ki kellett volna dobni

kellemetlen jódos szaga volt

nem segített rajta az árnyék

s bár két nap múlva hűtőbe raktam

nem mertem kínálni senkinek

elszaródott a nyárvég

 

hogy lehet így befejezni verset

szeptember közepén kértem egy új adagot

de esett az erkélyre ki se tettem

hagytam az ablaknál a konyhapulton

 

délelőtt fölfényesedett a nap

a tetőt se kellett megemelnem

úgy üzente az illatokat

hogy számban összefutott a nyál

a lé opálzott

szikrákat szórt a tál

szőkészöldek voltak kívánatosak

megkóstoltam

hallottam ahogy ropog

majd úgy emlékszem

ez egy jól sikerült nyár volt

ma hűvös uborkákat álmodok

　

　

anyu horgolt függönyei jutottak eszembe

　

sok gyöngyfüzérnyi rojt

a lakást elborító kis-nagy terítők

ahogy fogy ujjára tekeredik a fenyő-perle

így kértem a röltexben ha fogyóban volt

néztük szaporodnak a pici minták

ég csillagai örök éjben

 

mikor nem volt több fonal

és beterítettek mindent a csipkék

testét összekaszabolta a rák

aprócska díszei messzire vitték

 

így leszünk kiraboltak

hurkolgatjuk perceinket

páfránylevélminták

sarlóvá fogyó holdak

seholsincs anyák figyelnek minket

szaporítják szűkítik a sort

a fonalak fogynak

ölben ugráló gombolyag

olyan természetes a holnap

kicsit lecsúszott szemüveg

látom mozog a szája

várj éppen számolok

még egy sima egy fordított

és elfogynak a csillagok