ágyás

va­la­mi­kor hogy iri­gyel­ted a ren­det­le­ne­ket mi­kor pu­ló­ver ma­ga­zin kó­lás­üveg a for­mát­lan kis ku­pac­ban egy­re ment mor­zsás tá­nyé­rok a pad­lón az ágy min­dig ve­tet­len s e ká­osz­nak le­he­tett in­tel­lek­tu­á­lis ki­nö­vé­se szin­te emel­te a ran­got ha mi­nél több ha­mu po­tyo­gott a ho­má­lyos szo­ba dí­szes sző­nye­gé­re az író­asz­ta­lon pe­dig fer­de gú­lák­ban bil­le­gett min­den­fé­le ke­mény tu­do­mány meg­va­ló­sít­ha­tó re­mé­nye s nyi­tott ru­hás­szek­ré­nyek­ből ka­csin­ga­tott ki rád a szen­­nyes fe­hér­je s né­hány gyű­rött ka­lap mi­lyen hát­rány volt ilyen­kor min­den pil­la­nat me­lyet az ap­ró rend­del ott­hon­ról hoz­tál hol az­tán a pop­sztár men­ta­li­tás gyö­ke­res­től hi­ány­zott de­rék­szö­gek jó­zan­sá­ga in­kább még ki­vál­tott ben­ned va­la­mi túl­zott má­ni­át ál­lan­dó­an igaz­gat­tad a le­csün­gő dol­go­kat akár ská­lá­zó éne­kes­nő a meg­csú­szott ári­át csak ami­kor pót­cse­lek­vé­se­ink­ben ki­csiny kert­je­ink let­tek vál­tam baj­no­ká­vá en­nek az el­nyú­ló fu­ra mér­ta­ni meccs­nek mi­vel a sok zöld­sé­ges ágyás a sí­vó ho­mo­kon fö­lé­nye­sen ha­son­lí­tott mondrianra fe­szes sor­ban dug­ta ki fe­jét min­den hú­sos le­ves­be va­ló a vi­lág­ba csak a má­mo­rí­tó mák nőtt a ri­go­lyás szom­széd ud­va­rá­ra tisz­te­let­le­nül

ágyaz

ne­kem min­dig gya­nús volt ha nem a prak­ti­kum ve­zet­te a vi­lá­got ak­kor is mi­kor meg­ve­tet­ten mé­re­ge­tett a fön­tebb stíl­ben hi­bá­zott nagy­ké­pű má­sik nem akar­tam én so­ha lát­vá­nyos bu­ká­sát ké­je­sen ki­vár­ni ám jött az ál­ta­lá­ban ma­gá­tól me­net­rend­sze­rű­en mert azért va­la­mi ir­ra­ci­o­ná­lis ha­ta­lom oly­kor kí­vül­ről is üzen hogy a re­á­li­ák­ba le ne me­re­ved­jünk a ta­pasz­ta­lás is egy­faj­ta csal­fa véd­je­gyünk tá­gas vi­szo­nyí­tá­si ala­pok nél­kül s hogy a de­ren­gő ég na­pon­ta mi­től ké­kül ma­gya­ráz­hat­ja nagy át­élés­sel a tu­do­má­nyos am­bí­ci­ók­ban gaz­dag fi­zi­ka né­ha a fél pro­li lét­nek a sze­mek alá is si­ke­rül oda­ír­nia a koz­mi­kus szí­ni ská­lát sőt gyak­ran már csak a vert em­be­rek sze­mér­me vi­gyáz ránk a gengsz­te­rek kö­zött ne­tán egy fur­csa ott­ho­ni rit­mus a ko­rai ká­vé­zás­tól a tv le­kap­cso­lá­sig mi­kor et­nog­rá­fi­ai tet­té vá­lik ki mi­kor ágyaz s mi­lyen rí­tu­sa tá­mad az egy­re csök­ken­tebb ke­dé­lyű ágya­zás­nak mi­vel egy­kor mű­vé­szet­té avat­hat­ta a tisz­ta­szo­bá­kat a cse­les ágy­tar­tók hi­á­nya csú­csoz­ta hí­mez­te mind a hal­mot önál­ló éle­tet élt a ta­ka­ró és a fe­szes pár­na a pór eze­ket ma már tö­meg­cik­ként alul­ra unot­tan be­do­bál­ja mi­vel csi­no­sí­tá­suk­ra nin­csen ok

ágy­be­tét

ki mond­ja meg az egyé­ni kre­a­ti­vi­tás­nak mer­re van ha­tá­ra s az öt­le­tek úgy van­nak-e tör­té­nel­mi ug­ró­desz­kák­ra ki­ta­lál­va ahogy a köz­he­lyek ben­nünk lé­tez­nek ha a fan­tá­zia to­vább gon­dol egy ter­mé­sze­ti sé­mát és ki­gu­rul be­lő­le az el­ső ro­zo­ga ke­rék mint év­ez­re­det pul­zá­ló agyi le­le­mény ho­lott ta­lán csak a te­le­hold van ma­té­ri­á­ba zár­va vagy gör­dü­lő könny­csepp szo­mo­rú dél­után­ja szü­li a gya­nút­lan ih­le­tet elég­gé ré­gen vol­tam már kis­gye­rek mi­kor de­ré­kig lu­bic­kol­tam a na­iv cso­dák­ban s a ké­te­lyek vé­nül­vén új­ra ha­za­jár­nak s nem az iz­gat ki rö­pült már száz­hat­van­szor is amerikába ha­nem hogy arány­lag egy­sze­rű le­he­tett ki­kom­bi­nál­ni a min­den­ko­ri ágyat mi­vel lé­tünk­ben vé­gig hát­tal men­tünk az ele­fánt­nak és rit­kán alud­tunk áll­va így a víz­szin­tes­re volt pre­desz­ti­nál­va a nél­kü­löz­he­tet­len pi­he­nés mely­be a lá­bak ke­re­tek pár­nák mö­gött egy­szer csak önál­ló­sul­ni kezd az ágy­be­tét szal­mán vagy szal­ma­zsá­kon hol az ege­rek csap­ta éj­je­li viháncon a nagy­urak is ká­ro­sul­tak majd bak­ug­rás­ban át­lép­ve a múl­tat a ki­fe­küdt sod­ro­nyok­nak ala­kult fur­csa bá­ja ma imát mon­da­nék egy nyu­godt éj­sza­ká­ra re­zig­nál­tan les­ve gya­nús bio­ter­mé­kek­re