Eltévedt lift

Nem is az, hogy holdam, napom, földem legyen,

csak legyen egy légkalapácsom, amellyel

feltöröm a betont, meglazítom a felszíni szerkezetet,

és olyant hozok fel a mélyből, hogy vagy röhögő-

görcsöt kapok, vagy rögtön öngyilkos leszek.

Legyen az, hogy munkavédelmi kesztyű nélkül

legyek képes hozzáérni az utamba kerülő testekhez,

hogy ne a föld tükröződjön az égen, ha felnézek

vagy egy eltévedt lift túl közel visz a felhőkhöz,

és azonnal meghűlök, táppénzre kell mennem.

És akkor is szeressenek, ha tébolyultan járom

a patikákat, mert olyan gyógyszert keresek,

amelyiknek jó íze van, de mindennek ellenére

semmi maradandó változást nem idéz elő bennem,

és máskor is élvezhetem a láz jótékony hatásait.

Vagy legyen az, hogy véletlenül helyükre kerülnek

a dolgok, hogy ne a vészkijáratot találjam meg

a próbafülke helyett, és hogy az alvást mindig megelőzze

a termékeny álmosság, amikor az embert már nem bántja

se az égi, se a földi testekből áradó sötétség.