Fél tíz körül ér be a vonat Krakkóba. Hűvös idő, de a nap áttöri a ködöt a Ryneken. Felhívom Felczakot1 – megkapta az üzenetet; kérdi, hol szállok meg. Mondom, hogy azt most még intézem, mikor találkozhatnék vele. Hívjam fel Szymañskit,2 szereztek szállást a Kanoniczán.3 Ebédre találkozzunk. Tiltakozom. Megállapodunk, hogy fél tizenkettőkor a Ryneken, a Sukiennica kávéházában. Telefon Szymañskinak – a felesége van otthon, ő vizsgáztat, fél kettő körül hazaugrik, aztán délután bizonytalan időben végez. Menjek ki hozzájuk. Kimegyek, megiszom egy teát. A kulcs Wies³awnál van. Danuta meséli, hogy megalakult az új írószövetség Krakkóban is. Harasymowicz4 különösen vadul belevetette magát, nyilvánosan támadta Wies³awot, aki valamikor azt mondta volna, hogy pártírókkal nem hajlandó egy szervezetben lenni. Wies³aw ki van borulva, nagyon is igénybe veszik ezek a zűrök. Kész szerencse, hogy unokája született; a nagyobbik lányuk, Toni egyedül neveli. A kisfiú neve Konrad Lech – jobb nem is lehetne, mondom.5 Danuta: Konrad az apja után. Vissza a kávéházba, Felczakhoz. A nővére van nála, különben szívesen elszállásolna. Két napja visszajött a vaj- és zsírjegy – nagy cirkusz volt, Jaruzelski nyilvánosan letámadta a minisztert, és a felelősök névsorát követelte. Elvisz az akadémiai könyvtárba, Jab³oñski nincs bent, temetik az egyik professzort. Előzőleg, még a kávéházban befut Ulewski, a 16. századi irodalom professzora – villámgyors, széles gesztusú férfiú –, a magyar a lengyelhez legközelebb álló szláv nyelv, mondja. És az is marad, mondom én. Kettőtől ebéd a Cracoviában, Felczak nővére is jön. Botanikus Zakopanéban, meghív, nézzem meg a botanikus kertjüket – ötszázötven alpesi fajta. Az ebéd ¿urek, marhaszelet Wellington módra, alig tudom megenni, sör kávéskannában és csészében.

Négy körül kimegyek Szymañskiékhoz. Danuta tovább beszél az írószövetségi ügyekről. Az újság most hozta le az új vezetőség névsorát, majd lemásolom. Országosan kb. háromszáz tag, ebből száz teljesen új, a méretek kedvéért beléptetett obskuráns és publicista. A fiatalabbik, szőke lányuk is otthon van. Érettségi előtt áll, egyik osztálytársnője öngyilkos lett nemrég. Meghív egy […] beszélgetésre fiatalokkal, beleegyezem.

Szóba kerül Bujnicki.6 Danuta szerint nem az AK7 nyírta ki, hanem az NKVD. Erősen kételkedem. Megjön Wies³aw. Dobraczyñski8 nincs benne az új vezetőségben. Szerinte azért, mert megígérték neki, hogy nem fogják feloszlatni az írószövetséget – s ezek után távol tartotta magát. Ott tartanak vacsorára, hiába ellenkezem. Jön egy jezsuita, Danuta gyóntatója volt még egyetemista korában, azóta a család barátja, az esztétika és filozófia doktora, néhány éve még a dél-lengyelországi tartomány vezetője volt. Szikár, hetvenes, nagyon okos és nagyon okosan érvelő ember. Wies³aw felháborodását nem osztja, nagyon reálisan méri fel a helyzetet is, a múltat is. Wies³aw Hegel Fenomenológiáját keresi, az öreg figyelmezteti, hogy nehéz lesz. Danuta megkérdezi, hogy biztosan szüksége van-e rá. Wies³aw erre, mint egy kis hörcsög: ha zseniális regényt akar írni arról az időről, akkor a gondolkodását ismernie kell. Mindenki meghőköl – már ismerik, látszik. Megisszuk a szamorodnit, amit vittem. Sajnos úgy néz ki, nagyon be akarják osztani az időmet. Holnap ebédre vagyok hivatalos, délután meg valami közös program. Wies³aw tíz óra körül fuvaroz haza minket a jezsuitával. Ugyanazt a nagy szobát kaptam, ahol Gabival éldegéltünk a nyáron. Befejezem Vonnegut Börtöntöltelékének olvasását, és alszom.

Délelőtt olvastam. Fél kettőre Wies³awékhoz mentem ebédre. Beszélgetés hatig, főleg Kijowski9 cikkéről, a kivonulás esélyeiről. Hatkor megyünk Maci¹g professzorékhoz – nemrég nevezték ki a kortárs irodalom tanszékre. Régebben a ¯ycie literackie szerkesztőségében dolgozott, de onnan időben átnyergelt az egyetemre. A fiával zűrök voltak a „háború” alatt. A felesége orvos. Poznañból itt van Jerzy Korczak10 a feleségével. Aprócska, mozgékony, villámgyors gondolkodású zsidó – főleg háborús regények szerzője. Danuta szerint rokona lehet Janusz Korczaknak.11 Egész este az új írószövetségről és az aláírásgyűjtésről folyik a szó. Maci¹g fia kérdezget a magyarországi állapotokról. Korczak főleg Kádárról, s hogy vannak-e a mi pártunkban frakciók. Kádár ittjárta, beszéde nagyon rossz visszhangot váltott ki. Úgy látszik, romba döntötte mindazt, amit Urbanéknak12 mégiscsak sikerült úgy-ahogy felépítgetniük a magyar modellről. Kilenc felé hirtelen nagyon rosszul érzem magam, szédülés, zsibbadás, extrasystolék. Már órák óta fájt a fogam. Észreveszik, Maci¹g felesége cukros kávét ad, lefektet egy emeleti szobában. Negyed óra múlva lemegyek, de csak ülök, nagyon ki vagyok készülve. Eljövünk, Szymañskiék hazafuvaroznak.

Délelőtt átolvasom Wies³aw regényét, kijegyzetelem a kérdéses pontokat. Fél kettőkor a Krupniczán13 találkozunk. Korábban érkezem, fölmegyek Bronekékhoz.14 A felesége van otthon, teázunk. Bronek egy hétig Párizsban volt, találkozott Adammal.15 Együtt lemegyünk az ebédlőbe. Odaül hozzánk negyediknek Leszek Elektorowicz,16 holnap van valami estje, amire hivatalos vagyok. Ezután Wies³awékhoz megyünk, és hatig dolgozunk a regényen. Egy csomó részletet már nem tud azonosítani, hiába túrja fel a könyvekkel zsúfolásig megrakott kisszobát. Hatkor Prokophoz17 megyünk. Most egy másik szobában ültet le, de az sem különb. A bor felét, amivel minket várt, megitta már. Kockára vágott sajtot tálal fel mellé, meg sajtót. Elhozom tőle Koestlert,18 és egy hivatalos kiadványt a politikai ellenzékről, tele príma idézetekkel – ezt haza is tudom vinni.19 Ad egy firenzei címet – a barátjáé, aki a Rinascità és a Manifesto munkatársa. Tőle tudom meg, hogy Andropov súlyos beteg. Utódjaként valami Romanovot emlegetnek, gúnyos utalásokkal a dinasztiára. Kapok tőle egy feketét is. Mi³oszt két kötetben kiadták Párizsban, Nowakowski20 „háborús” följegyzéseit ugyancsak. Meg Koestler regényét, amit elhoztam olvasni. Írjak kishíreket a Tygodnik Powszechnynak, beszél rá. Például a Mozgóról. Utána gondolom meg, a villamoson, hogy egyetlen szükséges adatot sem tudok fejből. Megpróbálok kitérni Wies³aw holnapi ebédmeghívása elől – nem nagy sikerrel. Délután Felczak jön hozzájuk, Szymborska megint elhalasztva. Már másodszor, rémes.

Tízre kimentem a buszmegállóba, ahogy Leszekkel21 megbeszéltük. Tíz percig vártam, aztán elkezdtem az utcát keresni. Fél óra bolyongás után kiderült, hogy nemcsak az utca neve, hanem a számozás is megváltozott. Még fél óra, és megtudtam, hogy a lakás száma sem 22, hanem 20. Csüggedten, de a nem várt szabadidő miatt némileg lelkesülten jöttem haza. Olvasni kezdtem, de olyan álmosság jött rám, hogy aludtam egyet. Nem készítettem semmit, csak egy liter tejet meg egy fél kenyeret vettem, azt is ebédeltem. Átfagytam, elfáradtam, nem volt kedvem kimozdulni. Fogytán a pénzem, az utolsó z³otykon vettem a kaját – be kellett volna váltanom az egyik csekket, de az Orbisban rettenetes hosszú sor állt. Fényképezőgéppel a nyakamban köröztem a Ryneken, de senki sem szólított le, nem sikerült eladnom az ötszázasomat. Négyre kimentem Szymañskiékhoz, vittem a Szymborskának szánt üveg bort és a fényképezőgépet. Hamarosan jött Felczak is. Nem nagyon jutottam szóhoz, Szymañski teljesen lerohanta az öreget, először történelmi ügyekkel, 19. század, aztán Kasia udvarlójával, aki Felczak szemináriumára jár. A fiú egyébként illegalitásban volt, az amnesztiával bújt elő. Szó esett egy másik srácról, aki a kihallgatáskor köpött, és a csoport kiközösítette. Felczak elmeséli, hogyan vette ezt észre, hogyan ment oda, s mondta nekik, hogy különbséget kell tenniük a besúgók és azok között, akik a nyomozás során köpnek, ő csak tudja. Szóba került a nyolc év, amit életfogytosként ‘48-tól letöltött. Decemberben kapták el Moravska Ostravában, ez volt az első alkalom, hogy nem saját rejtekhelyet használt. A cseh, akinél volt, csempészáruval kereskedett, ezért kapták el; Felczak véletlenül akadt fenn. Halálra akarták ítélni. A háború alatt Pesten naplót vezetett, amit egy megbízható magyar családnál tartott. Mikor a németek bejöttek, Pozsonyon át Svájcba menekült. A napló az ostrom alatt megsemmisült. […] Én már tűkön ültem, hatkor Szymborskánál kellett volna lennem. Végül fél hétkor odatelefonált, hogy el kell mennie hazulról, és elhalasztottuk a találkozót. Szymañskiék látnivalóan mindenáron meg akarták nyerni maguknak az öregurat, engem mintegy csaléteknek használva csalták oda magukhoz. Így nem nagyon törődtek azzal, hogy a találkozómmal mi lesz. Wies³aw ízlésem szerint kicsit sokat beszélt a regényéről. Egy példányt adott is az öregnek, aki megint elmondta, hogy Pista22 szerint jobban fordítok, mint ő. Kilenc körül jöttünk el, Felczaknak is korábban kellett volna már, egy idős hölggyel lakik társbérletben, akinek a kataraktáját műtötték, akinek segítséget ígért, és akiről elérzékenyülve beszélt – micsoda barátság!

Még Wies³awéknál megkérdeztem, nem tudnak-e valakit, akinek forint kell. Szymañskiék talán kerestek volna, de Felczak rögtön jelezte, hogy majd intézkedik, aztán annyiban maradt az ügy. Most a villamoshoz menet újra rákérdeztem. Most nem tud senkit, péntekig megpróbálja. Ha nincs pénzem, addig is szívesen ad. Megegyeztünk, hogy szerdán felhívom 7-8 után. De azt hiszem, holnap inkább beváltom a csekkeket. Kénytelen is vagyok, három z³otym van összesen, holnap csak kenyérsarkot fogok reggelizni. Egy orosz nő lakik a szomszéd szobában, harmincöt-negyven körüli, karcsú, szőke, némileg közönséges az arca, főleg a szeme környéke. Folyton rádiót hallgat, mindenféle áriákat. Ma déltájban beállított, és kért két cigarettát. Mintegy viszonzásul megkérdezte, nem kell-e merülőforraló. Nem. Hát tea? Az sem. Kár, hogy elhárítottam, gondolom most estefelé. De gyanakodtam. Tegnap, amikor hazajöttem, észrevettem, hogy át van forgatva a holmim; úgyhogy óvatosságból a fekete madarat23 a kabátzsebemben magammal vittem.

Tizenegyedikén ünnepi mise a függetlenség évfordulójának tiszteletére. K.24 hívott; Wies³aw nem ajánlotta, figyelmeztetett, hogy veszélyes lehet. Megígértem, hogy elmegyek.

Délelőtt sikerült sorbanállás nélkül beváltanom a csekkeket. Mindjárt elmentem forró tejet inni. Délelőtt olvastam. Fél kettőkor a Krupniczán Wies³awval találkoztunk. Odaült hozzánk egy gyorsbeszédű öregasszony. Kiderült, hogy Kott25 nővére. Jött Kwiatkowski is.

Elmentem Szymañskiékig villamossal, onnan gyalog a patakparton Leszekhez. Alig ismertem meg, szakálla van, egy Dingo nevű kiállhatatlan kutyája, csinos felesége, tízéves fia. A felesége Rostworowskival26 dolgozik, benne volt a Norwid-kiállításban is. Örül, hogy szeretem Malczewskit.27 Leszek megtért, ezt hosszasan és kissé eszelősen ecseteli. Azt mondja, a Pan Tadeuszon, Conrad Árnyéksávján, Kornel Filipowiczon, Ba-rañczakon, Majon, Krynickin, Mi³oszon kívül semmit sem olvas szívesen. Tischner plébá-nost28 emlegeti folyton, a harc kultúrája helyett a munka kultúráját. De ez nem a stañczykok szerves munkája29 – inkább, ahogy kiveszem, kontempláció, elmélyülés, reflexió. A válság egyik szomorú visszahatása Leszek megtérése. Teljesen átengedi magát az autoritásnak. Szerinte maga Mi³osz is vallásos – manicheista. Leszek szabadúszó volt. Kb. öt éve próbál elhelyezkedni, de azt mondják neki, a verseit szívesen közlik, őt magát viszont nem tudják foglalkoztatni. Az utóbbi években fizikai munkákat vállalt. Most könyvtári állással kecsegtetik. A dalai bevételéből volt tízezer forintja, a felét tavaly elutazták. Lelkesen beszél Magyarországról. Éppen az a mérsékeltség van rá jó hatással, amit mások gyanakodva kárhoztatnak, meg a szabadság légköre. Harasymowicz jön szóba, szerinte nagyon személyes költészetet művel, a kollektív lelkesedés idején egyszerűen kicsúszott a lába alól a talaj, és próbál megkapaszkodni, növelni saját fontosságát. Leszek a maga részéről nem szándékozik semmiféle rivalizálásban részt venni. Az a sértett félreállás, majdhogynem maflaság, amit hat éve észrevettem nála, nagyszerűen megtalálta a formáját ebben a megtérésben. Színházzal már egyáltalán nem foglalkozik, az nem eléggé reflexív. Lelkesedéssel beszél a szabadság időszakáról, a testvériségről.

A felesége, Basia nagyon megtetszett nekem. Olyan furcsa-szépek a szemei a kedves, széles és lapos orrgyöke mellett. Néhány nőnél láttam már ilyent, és mindig egészen különös hatást gyakorolt rám.

Kedvet csináltam nekik Pécshez: múzeumok stb. Basia Csontváryt nem ismeri, Vasarely is csak rémlik neki. Június első felében jönnek, a fiukkal, Mateusz-sal együtt. Ebédet adnak, noha már ettem. Négyszobás lakásuk van, bármikor lakhatok náluk. Megisszuk a bort is, amit vittem. Beváltanak, hozomra, háromezer forintot, így ez a gondom is megoldódott.

Egyébként tegnap az történt, hogy rossz megállóban szálltam le, szegény Leszek háromnegyed órát várt rám abban a fagyban. Szakállat nemrég növesztett: kinyitotta a magyar kuktájukat, ami nyomás alatt volt, és leégette a bőrét.

Együtt megyünk hétre Elektorowicz estjére a Katolikus Értelmiségi Klubba. Sienna 5., a Znak épülete. Főleg öregasszonyok. Kott nővére: Jan a puccs előtt éppen a kultúra-kongresszuson volt, az utolsó pillanatban surrant ki. Igaz, hogy szerencsére megvan már az amerikai állampolgársága. Ott van Filipowicz,30 üdvözli Leszeket, engem persze nem ismer meg. Wies³aw tekervényes bevezetőt tart, amiben többször is felemlíti saját interjúkötetét. Igaza van az öregúrnak. Tegnap este mondta nekem a liftben, hogy Wies³awnak Napóleon-komplexusa van. A beszélgetése Elektorowicz-csal a komikum határáig, és azon is túl, szónoki kérdések feltételéből és azonnali megválaszolásából állt. Leszekkel csak vigyorogtunk egymásra. Az egyetlen kérdés, amit feltett: mecénás régen és most, udvari íróság és annak morális határa. Igyekezett Elektorowiczot színvallásra kényszeríteni, de az kitért. Egyébként is egymást érték az ócskánál ócskább utalások a körülményekre, egészen odáig, hogy nem lehet bort kapni. A hallgatóság hozzászólásai pár mondat után az úgynevezett végső kérdéseket feszegették: gyűlölet és szeretet, Rossz és Jó a világban.

Este még felhívtam Felczakot, hogy sikerült beváltanom a pénzt.

Ja, és maga az est! Elektorowicz „versei” kimondhatatlanul silányak és siralmasak. A végén a csattanó: egy vers a „Nobel-díjasnak”31 ajánlva, arról, hogy mindenképpen győzni fognak. A konjunktúra meglovagolására, kis tehetségek felburjánzására, az egész elkurvulásra, amiről Szymañskit hiába próbáltam meggyőzni – noha Danuta asszony igazat adott nekem –, keresve sem találni jobb példát!

Délelőtt olvastam. Fél kettőre a Krupniczára mentem, de előtte ettem egy bar mlecznyben. Szymañski és Bronek. Bronek kérdezi, hogy miért nem mentem föl hozzájuk tegnap. Azt hittem, más programja van, hogy nem volt ott az esten. Teázgatunk, Wies³aw estére bigosra hív, ha már délben nem jöttem. Mondom neki, hogy megírtam délelőtt, amiről Jannal beszéltünk.32 Majd este.

Fel Bronekékhoz, kb. egy órás beszélgetés a teleltetésről. Rajtam a sor most, hogy január végéig nyélbe lehessen ütni. Felnőtt kísérőkkel.33

Haza, lefekszem, fáj a fogam stb.

Öt után Kasiával a Znak terjesztői irodájában, ahol egyébként szükség esetén meg is lehet szállni, fürdőszoba, konyha stb. Tíz-tizenkét gyerek, főleg lányok; fiú csak a barátja, Artur meg egy másik, aki különösen tájékozottnak és érdeklődőnek bizonyul. Megpróbálom vázolni nekik a históriát, generációkat és irányzatokat. Az érv, ami igazán meggyőzi őket, a nemzetiségi probléma primátusa a nemzeti ügyekben a függetlenséggel szemben. Ebből vezetem le valamiképpen az egyház gyengeségét is. Érdekes, hogy megértenek, sokkal inkább, mint a felnőttek. Az ellenzék elitizmusát is el tudom nekik magyarázni. Micsoda jó emberanyag készül ebben az országban! Ilyen nyomás alatt is képesek elfogulatlanul gondolkodni, ha példát kapnak rá.

Utána Wies³awékhoz, egyedül – Kasia eltűnik Arturral. Danuta alszik, Wies³aw puffogva terít stb. [Ebéd közben] laza beszélgetés az irodalomról. Wies³aw előadása a lengyel irodalmi nemzedékekről – teljesen feleslegesen. Közbe-közbeszúrok ezt-azt, de nem lehet leállítani, nem veszi észre, hogy mindezt, amit mond, nagyon jól tudom. Aztán tíz körül lediktálom neki a szöveget. Megkapom tőle a medve-regényt,34 és Danutától Gabinak egy kézzel festett kis porcelánkancsót – még frissen. Míg az unoka nem volt, mondja, ilyeneket festett és adott el. Megkér, hogy küldjek gamma-globulint – krónikus nyavalyái vannak, és csak Svájcból tudnak egyébként hozzájutni. Végre ma este sikerült oldottabban beszélgetnem velük.

Tizenegyig alszom, főleg, gondolom, a fogfájás miatt, meg mert nyomorult, komor idő van, sötét, szürkeség, lassan szemerkél az eső majd’ egész nap.

Körbeszaladok a környék boltjaiban, de csak Szymanowski-lemezeket veszek. Nyomorúságos játékokat árulnak, nem tudom, mit viszek innen Dávidnak. Egyre megyek az ebédlőbe; Filipowicz van ott, most mintha megismerne, megkérdezi, én vagyok-e az az illető, akinek Szymborskával kellett volna találkoznia. Mondom, hogy igen, s hogy mára beszéltük meg újólag. Azt mondja, Jalu Kurek35 ma, 80 éves korában meghalt, szívrohamban, egészen váratlanul. Wies³awnak vissza akarom adni Adam könyvét,36 de nem fogadja el (tegnap kértem meg, intézze el a Znaknál, hogy adjanak nekem egyet – úgy látszik, nem tudta elintézni). Meg akar holnap is ebédeltetni, de elhárítom – szeretném a várost járni. Búcsúzáskor Filipowicz azt mondja, csókoltatja azt a rokonszenves asszonyt, „akivel akkor találkozott”. Kettőkor a S³awkowskán lévő borozóban találkozom Felczakkal. Egri vörösbort iszunk, a végén én is rendelek egy kört. Elég kényszeredetten társalgunk. Az ő lengyel „duma”-ja37 és az én félszegségem együtt katasztrofális. Jól lehúzza Szymañski könyvét, amit, úgy látszik, legalábbis részben elolvasott már. Azt mondja, Wies³aw meghívta előadást tartani a KIK-ba a novemberi felkelés évfordulójára. Valamit majd tartok, mondja rezerváltan. Odaadom neki a tokajit, azt sem tudja természetesen fogadni, fáj neki, hogy ő nem tudott venni semmit. Levelet akar küldeni Pistának és Csabának,38 kijön szombaton az állomásra a vonathoz – félek, hogy ezek után majd vesz valamit, nem fogja kibírni. Kicsit kifújom magam, aztán elrohanok a Jubilatba,39 hátha ott lesz valami a fiúnak. Semmi. A harmadik emelet teljesen üres, szó szerint, a polcokat is lebontották, egy kongó csarnok az egész szint. Ami kapható, mind elfér lejjebb.

A második emeleten lepedős paraván mögött 25 z³otyért vérnyomásmérés. Ötre megyek Szymborskához, rohanás virágért, végül taxiba szállok, miután rossz oldalon vártam a 8-as villamosra. A sofőrrel nagyot politizálunk. A kommunizmus ragály, mondja. Úgy tudja, ötvenhatban harmincezer ávóst akasztottak fel Budapesten. Felvilágosítom, hogy a szám helyes, de éppenséggel a másik fél veszteségeit adja meg. Itt minden történelemtorzítás olyan tendenciájú, hogy a várható kockázatot kicsinyíti, hamis önbizalmat ad. Nagy a veszélye egy újabb őrültségnek – kapával a napra, ahogy itt mondják.

Szymborska meg beteg, megfázott. Kapok tőle kéziratokat. Gabit emlegeti, s hogy sajnálja, hogy nem olvashatja a verseimet. Általánosságokról beszélgetünk, politizálunk. Nem túl beszédes. Teát nem kérek, hamar eljövök. Vacsorázom egy bar mlecznyben, aztán irány a Wawel. Már öt előtt húzott arra a nép. Hatkor kezdődött az ünnepi mise, a függetlenség elnyerése tiszteletére. Óriási tömeg, a kapuig állnak. Én a katedrális bejáratától öt-hat méterre szorulok bele. Ott van Kasia és Artur, utánam érkeztek. A szentbeszéd főleg a lengyel szentekről és boldogokról szól. Maguk az imák sokkal radikálisabbak. Kasia oda is súgja, hogy nem tetszik neki a beszéd, s hogy nem tudja, ki ez. A hangulat mégis magával ragad. Egy cédulát köröznek, valószínűleg rendőrségi gyártmány,40 Artur odamutatja nekem is. A végén elhangzik a Bo¿e coœ Polskê, és mind feltartjuk a két ujjunkat. Kifelé szavalókóru-
sok, „Nie ma wolnoœci bez Solidarnoœci”41 stb. Két csoport KPN-es42 nemzeti lobogókkal. De a tömeg tanácstalan. A domb lábánál álldogálnak, nem oszlanak szét, de nem is csoportosulnak. Kasia azt mondja, itt nem lesz már semmi. Ilyen kis csoportokkal (többezer ember áll még ott) nem érdemes elkezdeni. Okosabb Nowa Hutában, ott a blokkok között föl lehet szívódni – itt veszélyesen szűk a tér. Nyolc előtt pár perccel búcsúzom el tőlük.

Tizenegy körül bemegyek a városba, ragyogóan süt a nap, könnyen öltözöm. Kiderül, hogy azért ilyen tiszta az idő, mert a fagy kicsapta a párát, a ködöt. A pocsolyákon jégkéreg, most kezd olvadni. Járom a játékboltokat, Dávidnak csak diafilmet tudok venni. Otthon derül ki, hogy elég rövidet, butuska-primitív szöveggel. Utazás léghajóval. Gabi édesanyjának veszek egy kis könyvecskét Krakkóról, ugyanolyant, amilyent Gabi a nyáron Juliantól kapott. Dél körül fölmegyek a Wawelba – a katedrális óriási, rengeteg ember lehetett tegnap. A tömeg egy része más úton vonulhatott le. Száz z³otyért kapok jegyet a bécsi ostromról rendezett évfordulós kiállításra, egy órával később nyit. Lemegyek a Grodzkára, ebéd helyett veszek két melegszendvicset à 85 z³, majd vissza. Metszetek Thökölyről, Apaffyról a Magyar Nemzeti Múzeumból, néhány korabeli térkép is onnan. Megyek a Szczepañski utcába, a Galeria Krzysztoforyba – zárva van. Visszamegyek a Krupniczára, eszem egy nagy adag rántottcsirkét. Egy csirkecomb két teával kétszáz z³oty volt. Fáj megint a fogam.

-----

1 Wac³aw Felczak (1916–1993) történész, akkoriban a Jagelló Egyetem docense. Lengyelország német megszállása idején a londoni emigráns kormány futárjaként működött, egy ideig Magyarországon az ide menekült lengyel katonák Nyugatra juttatását szervezte. 1945 után továbbra is a londoni kormány és a hazai ellenállás összekötőjeként működött. Egyik illegális határátlépése során elfogták Csehszlovákiában, és kiadták Lengyelországnak, ahol először halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra változtatták. 1956-ban szabadult. Professzori kinevezését még 1975-ben is megakadályozták. 1987-ben vendégtanárként az Eötvös Kollégiumban tanított. 1993-ban, már súlyos betegen lett a Jagelló Egyetem professzora.

2 Wies³aw Pawe³ Szymañski (1932) kritikus, irodalomtörténész, író, ‘89 után a Jagelló Egyetem professzora. Magyarul Órák helyett percek című regénye olvasható.

3 A Kanonicza utca egyik középkori házában volt az írószövetség irodája és néhány folyóirat szerkesztősége. A földszinten ma is működik a Kawiarnia Literacka (Irodalmi Kávéház). A padlástérben vendégszobák voltak.

4 Jerzy Harasymowicz (1933–1999) költő, több mint negyven verseskötet szerzője. Az ún. Wspó³czesnoœć nemzedék tagjaként indult, és költészetében a lengyel nemesi szarmatizmuson alapuló sajátos magánmitológiát épített ki. Személyes ellentétei a krakkói irodalmi élet más képviselőivel a hadiállapot idején a kollaboránsokhoz sodorták.

5 Konrad (Wallenrod) Adam Mickiewicz elbeszélő költeményének főhőse, de több nemzeti tárgyú Wyspiaœki-dráma főszereplőjét is Konradnak hívják. Lech a lengyel nép olyasféle mitológiai ősapja, mint a magyaroké Magor. Wyspiañœki-dráma főszereplőjét is Konradnak hívják. Lech a lengyel nép olyasféle mitológiai ősapja, mint a magyaroké Magor.

6 Teodor Bujnicki (1907–1944) költő, a vilnai ¯agary folyóirat köréhez tartozott, akárcsak Czes³aw Mi³osz. A megszálló szovjet hatóságokkal való együttműködés miatt a Honi Hadsereg bírósága 1942-ben halálra ítélte. Az ítéletet 1944-ben hajtotta végre az AK egyik aktivistája. Az NKVD-vel való együttműködés vádját a vilnai NKVD-archívum nyilvánosságra hozott dokumentumai nem igazolták.

7 Armija Krajova, Honi Hadsereg: a londoni emigráns kormány irányítása alatt álló, a megszállás alatt és egy ideig a háború után is működő illegális katonai szervezet.

8 Jan Dobraczyñski (1910–1994) katolikus író, a varsói felkelés idején a Honi Hadsereg információs és propagandairodájának vezetője. 1945 után a népi demokráciával együttműködő katolikus mozgalom, a Pax aktivistája. 1982-ben a Jaruzelski-rezsim kulissza-szervezetének, a Nemzeti Megújulás Hazafias Mozgalmának (Patriotyczny Ruch Odrodzenia Narodowego, PRON) elnöke lett.

9 Andrzej Kijowski (1928–1985) irodalomkritikus, esszéista. A lengyel írók 1968-as, a cenzúra eltörlését követelő nyilatkozatának szerzője, és ettől fogva különféle ellenzéki megmozdulások és tevékenységek részese. A Jaruzelski-puccs után internálták.

10 Jerzy Korczak (1927) prózaíró. 1944-től a Szovjetunióban felállított Népi Hadsereg (Armia Ludo-wa) tagja.

11 Janusz Korczak (1879–1942) lengyel orvos, pedagógus, író. Önigazgatással működő gyermekotthonok és nevelőintézetek létrehozója, a Ma³y przeg³¹d című gyermekek szerkesztette újság kiadója. Nem volt hajlandó elhagyni a varsói gettót, védenceivel együtt a treblinkai haláltáborban végezte.

12 Jerzy Urban (1933) a Jaruzelski-kormány szóvivője és cinizmusáról híres fő propagandistája. A magyarok iránti hagyományos rokonszenvre építve egy Jaruzelski-Kádár párhuzam népszerűsítésével kísérletezett.

13 A Krupnicza utca egyik épületében volt az írószövetség étterme, és több irodalmár is ott lakott a házban.

14 Bronis³aw Maj (1953) költő, esszéíró, műfordító. A Pismo szétverése után évekig felolvasott folyóiratot „szerkesztett” Nag³os címmel a krakkói Katolikus Értelmiségi Klubban.

15 Adam Zagajewski (1945) költő, esszéista, az ún. „új hullám” (Nowa Fala) nemzedék tagja, a Teraz költőcsoport egyik alapítója. Először 1977-ben találkoztam vele Krakkóban, többször fordítottam a verseit, kisebb megszakításokkal folyamatosan kapcsolatban voltunk. 1982-ben emigrált Franciaországba. 1989-ben vagy ‘90-ben egyszer Párizsban is találkoztunk. 2002 óta ismét Krakkóban él.

16 Leszek Elektorowicz (1924) költő, prózaíró, esszéista, műfordító. A hetvenes években a krakkói Bagatela színház irodalmi vezetője volt. 1977-ben, miután tiltakozott a radomi munkástüntetés leverése miatt, elbocsátották. A Szolidaritás idején alapított Pismo irodalmi folyóirat egyik létrehozója és szerkesztője, az 1983-ban megalakult alternatív írószervezet, a Lengyel Íróegyesület (Stowarzyszenia Pisarzy Polskich) alapító tagja volt.

17 Jan Prokop (1931) költő, prózaíró, műfordító.

18 Ciemnoœć w po³udnie (Sötétség délben)

19 Les³aw Wojtasik, Podziemie polityczne, Varsó, Ksi¹¿ka i Wiedza, 1983.

20 Marek Nowakowski (1935) prózaíró, az újabb lengyel irodalom egyik legtermékenyebb alkotója, a kis formák mestere. 1980 utáni rövid novellái riportszerű pontossággal rögzítik a Jaruzelski-korszak mindennapjait.

21 Leszek Aleksander Moczulski (1938) költő, számos népszerű énekes és együttes (többek közt Marek Grechuta és Czes³aw Niemen) dalainak szövegírója. A hetvenes években a STU Színház háziszerzője.

22 Kovács István, akitől első lengyelországi utazásaimhoz felbecsülhetetlen értékű tanácsokat és segítséget kaptam. Többek közt ilyen túlzó dicséretekkel keltett rokonszenvet és bizalmat személyem iránt.

23 A címes noteszemet, amit egyszer már Varsóban a minisztériumban felejtettem.

24 Jerzy Kwiatkowski (1927–1986) kritikus, irodalomtörténész, a huszadik századi lengyel költészet specialistája. A Krupniczán lakott, gyakran találkoztam vele az írók éttermében.

25 Jan Kott (1914–2001) színikritikus, dramaturg, irodalomtörténész. A háború alatt a Szovjetunióban élt, a Népi Hadsereg katonája lett. A háború után a LEMP tagja, a szocialista realizmus és a kommunista kultúrpolitika egyik szószólója lett. 1957-ben kilépett a pártból. A varsói egyetem professzoraként 1965-ben Ford-ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott. Miután útlevelét a lengyel hatóságok három év után nem voltak hajlandók meghosszabbítani, a kinnmaradás mellett döntött. Shakespeare, Our Contemporary (1964, Kortársunk, Shakespeare) című könyve világhírű lett.

26 Marek Rostworowski (1921–1996) művészettörténész, a krakkói Czartoryski Múzeum kurátora, 1991-ben lengyel kulturális miniszter.

27 Jacek Malczewski (1854–1929) a fin de siècle kiemelkedő festője. Művészetét a szimbolizmushoz sorolják.

28 Józef Tischner (1931–2000) pap és filozófus, a Szolidaritás főlelkésze, az egyik legfőbb erkölcsi tekintély a hadiállapot idején. Gyakran bírálta a lengyel klérust konzervativizmusa, antiszemitizmusa és politikai szerepvállalása miatt.

29 A szerves munka – praca organiczna – a lengyel pozitivizmus jellegzetes fogalma. Lényege az, hogy a társadalom felemelkedését nem (kizárólag) politikai harccal, hanem gazdasági-intézményi szövetének erősítésével, fejlesztésével kell előmozdítani. A fogalmat Dezidery Ch³apowski vezette be 1815-ben. A nyolcvanas években magam is szívesen hivatkoztam rá a politikát fetisizálókkal szemben. ‘89-ben úgy tűnt, hogy nem volt igazam. Aztán meg kiderült, hogy igen.

30 Kornel Filipowicz (1913–1990) prózaíró, a huszadik század egyik legjobb lengyel novellistája. 1939-ben német fogságba került, megszökött, és részt vett az ellenállásban. Elfogták, koncentrációs táborba került. A krakkói Pismo folyóirat alapító szerkesztője. 1969-től Wis³awa Szymborska élettársa volt, halála után született a költőnő „Macska az üres lakásban” című verse. Magyarul egy regénye (Nietschke úr kertje, 1969) és válogatott novellái (Ritka pillangó, 1980) olvashatók.

31 Czes³aw Mi³osz, a lengyel irodalom harmadik Nobel-díjasa.

32 Prokoppal; a Tygodnik Powszechnynek szánt jegyzetről van szó.

33 Szolidaritás-aktivisták rászoruló gyermekeinek üdültetését terveztük.

34 NiedŸwiedŸ w katedrze, Varsó, Czytelnik, 1981.

35 Jalu Kurek (1904–1983) költő, a krakkói avantgárd kiemelkedő képviselője, az olasz futurista költészet fordítója.

36 Adam Zagajewski Cienka kreska (Vékony vonal, Znak, 1983) című regénye.

37 büszkesége

38 Kovács István és Kiss Gy. Csaba

39 Nagyáruház a Wawel közelében, ma is áll.

40 Ahol nagyobb tömeg gyűlt össze, rendszeresen köröztek a Szolidaritás nyomdatechnikáját utánzó felhívásokat, dezorientációs vagy provokatív célzattal. Ezen a cédulán az volt, hogy a tüntetés a Visztula-parton folytatódik. Utólag láttam, hogy nagy rendőrségi erők vonultak ott fel.

41 „Nincs szabadság a Szolidaritás nélkül”

42 Konfederacja Polski Niepodleg³ej (Független Lengyelország Konföderáció) 1979 szeptember elsején Leszek Moczulski által alapított politikai párt, az első kommunistaellenes politikai szervezet Közép-Kelet-Európában.