Sansz-script líra

 

Mégiscsak megvagy

körülzár a világ

ez az a burok

amibe születtél

*

Semmi okod a szomorúságra

most

a fa fehér szakállát rázza

egy angyali rokonra gondolsz

a felmenő ágon

*

Ha őszinte vagy

azt mondod: tél van

de ha nagyon akarod

hazugságnak is megfelel

*

Nagy üres hordót látsz

magad előtt kong

félelmedben a bort

odaképzeled mögéd

*

Most végre elhagyott

minden hiábavalóságod

repülni tudnál

mint egy csupor méz

*

 Szemedben a fény

otthonra talál

dél van

a kötény meglebben öledben

*

Mióta várod ezt a napot

nem is tudod

függönyrojtok takarják

a rossz emlékeket

*

Kérsz egy csavarhúzót

de még nem tudod minek

hatalmába kerített

a folytonos cselekvés

*

Örömmel tölt el

hogy be kell állnod a sorba

mert egyedül

erre vagy képes

*

Nemtudásod

metafora

amit tudsz

kritikán aluli

*

Ha a nemlétezés

végtelen nagy idő

és a létezés véges

mondhatom

aránytalanul jól vagyok

*

 Látod

már nincs

pünkösdi királyság

a félelem-gondolat

ellen jó lesz

nem lenned

*

Az élet hiúvá tesz

az élet minőségnek mutatja magát

de csak addig

amíg bajos elveszítened

*

Ha már életedben

túl vagy a halálon

a dráma mit sem ér

műfajt kell váltanod

*

Szereted magad

mint az a hímtag

mely a pulzáló szív ritmusára

lelkesen festi az eget

*

Már nem mersz meghalni

félő hogy aztán egycsapásra

érteni vélik azt is

amit eddig te nem

*

Ha meghalsz

műved eléri célját:

áttetsző pupillád

ott lebeghet

minden kettőspont felett