Emberszabás

 

Felvásárló

 

Felvásárolnám vas- és színesfémhulladékukat,

például autókarosszériát, hűtőt, mosógépet,

akkumulátort, kerítéselemeket, hordókat,

kályhákat, gáztűzhelyeket, fémszerkezetű házak

maradványait, különösen érdekel, ha az autó

plafonjának kárpitja még egy beakadt kapanyél

szakította lyukat őriz, vagy ha esetleg tűsarok

lyuggatta, cigaretta égette ki az üléshuzatot egy forró

ölelkezés közben vagy után, roppant módon

izgat a levitézlett úszógumikon támadt hasadások

eredete, zokogott-e az éles sással rovátkolt bőrű,

napon lepirult kisgyerek a fonnyadt sárga gumiliba miatt,

és vajon nyolc év múlva, amikor megcsókolta, igen,

meg-csó-kol-ta a vízparton azt a lányt, ugyanezen a

kempingbiciklin tekert-e haza veszettül, lángoló

fülekkel, amelyiknek kihasadt kócbelű nyergét most

kezemben tarthatom. Hívjon nyugodtan, ha eladóak

szederjeslila cigarettafüsttel erezett álmatlan éjszakái,

miközben férje veszettül hortyog az ágyon vagy már

koporsóban fekszik, könnyű neki a föld. Mindenképpen

megegyezünk, ha vannak ecetes cefreszagú őszei,

fancsali pofává bibircsókosodó birsekkel, szívesen

alkuszom félfülű szódásüveg-szemüveg tükrébe

fagyasztott bérszámfejtési határidőkre, és higgye el,

senki sem veszi ennyire jó áron a szétfújt

pitypangpelyheknek a földgolyó forgástengelyére

gyakorolt, alig érzékelhető, ezért igencsak becses

hatását.

 

 

Dühöngő

 

Becsapja az ajtót, duzzog mögötte hosszan,

tudja, hogy nem látom, mégis nagyon jól látom,

mintha üvegből lenne az a rozzant ajtó, előttem

van testtartása, az ágyon punnyad összeroskadva,

gúlát rakott kamasz-csontjaiból, már csak alá kell gyújtani,

párnát szorít a hasához, mintha terhes lenne, tudom,

hogy velem terhes, engem kell most megszülnie,

aki szültem, hát majd kivárom a vajúdást, van a

konyhában-fürdőszobában dolgom bőven, részben őmiatta,

aki tizenéve minden áldott nap meg kell szüljön engem,

akit tizenéve minden áldott nap meg kell szülnöm újra.

Mikor az az átkozott ajtó nagy nehezen megnyílik végre,

nála a lemez még mindig ugyanott van elakadva,

pedig a téma már akkor is csak ürügy volt, amikor bement,

belékapaszkodik, mint nadrágszárba tacskó, próbálgatja

az ellenállást, pedig csak tessék-lássék szólok közbe-közbe,

legyen valami, dühöngje ki magát, jót tesz az egészségnek,

ez is ugyanúgy hozzátartozik, mint a második ajtócsapódás.

Torkig vagyok már, nem elég, hogy főzök, mosok, vasalok

a nagyságos asszonyra, nem elég, hogy viselem rigolyáit,

még ezek az ajtócsapdosások is, egy szép napon arra jön majd

haza, hogy leszereltettem az egészet, nagy önállósága jelképét,

letesszük a konténer mellé, vigye, aki erre vágyik, kíváncsi

vagyok, attól fogva mit vagdosna vajon, labdát a falhoz,

könyvet a földhöz? Persze, hogy megbocsátok, ölelem át,

ne lássa, hogy a szemem telefutott könnyel, érzelmes öreglány,

tényleg miféle jelentősége van ilyenkor vitának, ajtónak,

csapkodásnak, hiszen a testünk éppoly szorosan tapad

egymáshoz, mint mikor ringattam, mint mikor őt vártam,

leválhat végre rólam, megszültük egymást, csak az a

kajla kilincsű, zsanérjain elferdült ajtó néz ki egyre

gyalázatosabban.

 

Gyűjtögető

 

Most kiöntöm a gabonapelyhet a bádog kekszesdobozba,

olyan hangja van, mint a kutyakajának, a bátyám tegnap

tizenegykor kikászálódott az ágyból, és mire hazaértünk

a boltból, az összeset megette, és amikor dühösködtem,

rám förmedt, hogy könnyen lekeverhet egyet, és bejött apa,

hogy mi a frászt problémázok, talán nem nyammogok eleget

az étkezések között, mire mondtam, még nem is reggeliztem,

és úgy elképzeltem már magamnak a gabonapelyhet,

ekkor apa zavarba jött, azt mondta, tényleg nem szép

elenni más elől a reggelit, de azért a világ nem dőlt össze,

ehetek mást is, mint amit elképzeltem, igaz-e, bakfitty,

azzal belecsípett a hasamba, utálom, ha csipdesik

a hasamat, de hiába mondom neki, századszor is

megcsinálja, neki ez jópofa, ahogy a bátyám is jópofának

tartja, hogy felzabálja a gabonapelyhemet, mindenki

olyan rohadt jópofa ebben a családban, de csak addig,

ameddig az én reggelimről meg a hasamba csípésről

van szó, próbálnék csak a bátyám drótgubancos

számítógépéhez nyúlni, leüvöltené a fejemről a hajat,

és ha belepiszkálnék apa összevissza papírjaiba,

abból is ideges kiabálás lenne, torkig vagyok vele,

megeszik a kedvenc reggeli kajámat, és hosszan kell

pénzt kunyerálnom apától, cserébe belecsíp a hasamba,

mintha még óvódás volnék, mintha nem sminkelnék,

és nem kellene szőrteleníteni a lábamat, pedig kell,

mindenki ideges, hogy a letörült szemceruzás zsepiket

meg a legyantázott szőrt szertehagyom, mintha nem is

az ő alsógatyáikkal lenne tele az egész fürdőszoba,

mehettem egyedül a kunyerált pénzzel a boltba,

de cserébe miközben jól hallhatóan zörgök a bádog

kekszesdobozzal, úgy rejtem el a vásárolt gabonapehely

egyharmadát a lekvárok mögé, ahogy egy mókus

vagy egy hangya készül

télire.