Ha küzd

A helyzet az, ma nincs halál.

Mozdulatlanság inkább. Fák vannak. Alkony.

Úgy fénylik minden, mint az ólom.

Ismerte magányát ebben az egészben.

Jobb híján ezt hívta világnak.

Világ, ha itt vagy, hol van többleted,

jókedved, bőséged, balsorsod?

A mozdulatlanság fényűzése.

Megjegyezni, mi eddig történt a fákkal,

az alkonnyal, az ólommal: fényűzés.

Figyelni az egyforma percek egyforma pillanatait,

egyforma fáit, az egyforma halált. Fényűzés.

A maguk módján most hibátlanul

felragyognak, itt, az éjszaka semmijében.

Ha küzd ellenséggel – ez is ő. Nem a fényűző

világ tette vele, ilyen. Jobb híján nevezi világnak,

ahonnan visszavágyik, valahová. Ott majd

lesz ideje megszokni az egyforma perceket,

a világ fényűzését.

A Fenyítő

A Fenyítő ellen nincs fedezék,

hideg és súlyos, mint a baltavas.

Hiába bújsz árokba, vagy fal

mögé, az okos lövedék rád

talál, hogy a szemedben

keresse a jóváhagyást.

A lövedék melletted robban,

a légnyomás öl meg.

Eldőlsz, mint a gyökeréig halott fa.

Ott tesztelték, ahol minden út

céltalan, emléktelen.

Precíz, mint az égi geometria:

ahogy a félelem feltorlódik,

úgy lassul le az idő.

Isten hiába pazarolta rád a tengert,

eldőlsz a vakító sötétben,

ami ott van a kintben,

ott van a bentben,

ott van a félkész ég alatt.