Szimpla futamlás

 

Mint a gyerek

Játszani a gangra –

Úgy vágyódom

Belülről a hangra.

 

Mint a szelek

Fagyokból tavaszba –

Elvágyódom

Hangokból szavakba.

 

Mint kikelet

Új telekbe térve –

Úgy vágyódom

Szavakból a térbe.

 

Tűnt egekből

Vágyódom a hangra –

Mint a gyerek

Játszani a gangra.

 

Csíkszereda, 1911. október 16.

 

 

(Mint norvég sarki fény…)

 

Mint norvég sarki fény a higgadt svéd sörön,

Lelkem fagyos sugár, s nem pirkad vélt öröm,

Nem habzik új remény rég megtörött, jeges

Lét felszínén – a szó, a vers fölösleges.

 

Csíkszereda, 1911. október 25. 

 

 

Apotheosis

 

Ha majd alászáll Azrael

Rádtör dübörgőn áthat Ő

A láthatatlan látható

Kit áld Egyiptom Izrael

 

A semmi siratófalán

A hallgatáson át fakad

A fény az árnyak sorsa tán

Suhogni álmodsz szárnyakat

 

A titkos kamrák kincseit

Kutatná lelked dolgait

Az angyal hogyha volna hit

De nincs sehol már nincsen itt

 

Ha nem maradt már rá szavad

Az Úr is megjön majd talán

A tenger csendje átszakad

Szaggatja szét a zárakat

Szívednek pántos ajtaján

 

Marosvásárhely, 1911. november 8. 

  

Folio verso

(Öt tétel múlt évi naplómból)

 

I.

„Ha míg írhattam,

Mindig boldog és szabad

Szerettem volna

Lenni – ameddig írtam

Olykor boldog és szabad

Is voltam, bizonyára.”

 

II.

„Illúziótlan

Néha tán vagyok – inkább

Depressziótlan

Kellene élni derűs

Ég deresült mosolyát,

Amíg a kedv alászáll.”

 

III.

„Mit is írhatnék?

Tán már nem is írhatnék

Semmit. Fölöttem

Vak alkonyég lobog, leng –

Agg, szótlan isten arca –

Gyűrött, üres papírlap.”

 

IV.

„Csak hátlapjára

Íródtam a bölcsebben,

Szebben teleírt

Világnak – fordíthatnak

Rajtam az értők – fordíts

Értem a folytatáshoz!”

 

V.

„A túloldalról,

Mint íráskép fonákja,

Átütök olykor –

Szétfolyó tintanyomok,

Karcos ceruzahegyek

Tört hieroglifái…”

 

Marosvásárhely, 1929. január 5-én

 

-----

Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. 1890-től már főleg Marosvásárhelyen élt – Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Költői műveinek és írott hagyatékának méltó felfedezése még hosszú ideig váratott magára. Verseinek legelső, bár elenyésző része csak 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból, aztán később mind nagyobb és nagyobb adagokban, de szinte véletlenszerűen, a Teleki Téka titkosított állományából, illetőleg a költő özvegyének, Vajdaréthy Júliának hosszan lappangó hagyatékából, továbbá más, korabeli (részben családi, részben baráti) hagyatékokból is. Igen terjedelmes, bár eléggé szétszórt lírai életműről lévén szó, még a Lázáry-versek és verstöredékek számát tekintve sem bocsátkozhatunk számításokba, sem előzetes mérlegelésekbe, mert a már-már egésznek mutatkozó szövegkorpusz még újabb meglepetéseket is tartogathat – földolgozása roppant időigényes, hosszú évekre rúghat, ám kétségtelenül folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenc.)