Hajnóczy Péter Jézusáról
PDF-ben
Kísérőtanulmányomban a Jézus című írást protonovellaként definiálom két okból is: egyrészt azért, mert befejezetlensége és csiszolatlansága indokolja ezt az elnevezést, másrészt az életműben elfoglalt helye miatt is jogosan titulálhatjuk elsőnek. Az utóbbi szempont részletező kifejtésére vállalkozva eltekintek a protonovella önálló értelmezésétől. A Jézus megírásának minél pontosabb időmeghatározását, a szerzői jelzés hiányában, csak azután adhatjuk meg, hogy feltérképeztük a protonovella egyes elemeinek az életmű későbbi (vagy korábbi) szakaszaihoz fűződő kapcsolatát, valamint az eddigi szakirodalmi megállapításokat is sikeresen feldolgoztuk a témakörben. Ez a sorrend egyúttal jelen dolgozat struktúráját is meghatározza.
A júdási harminc ezüstpénz bibliai intertextusát (Mt 27, 3–10) megidéző mottó után a négy fejezetből álló írás legelején található mondatok a címmel együtt, néhány szavas módosítással, először A parancs kisregényének egyik inzertjeként 1980-ban jelentek meg, a Mozgó Világ januári számában.1 A parancs című kollázsregény más helyeken is idéz a szerzőtől saját szövegeket, ezért ez inkább a Jézus szempontjából nevezhető jelentős lokusznak, hiszen a Hajnóczy életében publikált írások közül sehol máshol nem találkozunk a protonovella szó szerinti idézésével, annak ellenére, hogy ennél sokkal nagyobb olvasottságnak örvendő művek is eszünkbe jutnak, amikor a Jézus egyes epizódjait olvassuk a teljes életmű ismeretének birtokában. A szívdobogás aritmiája a Jézus felébred fejezetben többször is előkerülve felidézi a szív-metafora gazdag jelenlétét Hajnóczy életművében. A szívdobogás rendellenességének a motívumát A szakács című írásban is felfedezhetjük, például a Krisztus szenvedését vállaló, szintén alkoholista hős viselkedésének a leírásakor.2
Emellett eszünkbe juthat a szívrohamban elhunyt apjára visszaemlékező főhős szívdobogást konstatáló magatartása is a Temetés végén.3 Jézusék lakása mellett orgonabokrok nyílnak, ezt az orgonaillat és a bokor háromszori említése is hangsúlyossá teszi. Az orgona motívumának az életműben kétségtelenül a legtöbbet idézett helye A herceg szövegét lezáró „lebegő orgonagyökér”, de az orgonabokor ábrázolását A véradó harmadik fejezetében is megtalálhatjuk.4Az „áttivornyázott” éjszaka után kétlépcsős tisztulási folyamatnak lehetünk a tanúi. Lelki, majd testi értelemben is tesz azért a hős, hogy visszanyerje az ártatlanságot és szimbólumát, a testi tisztaságot. A Jézus felébred fejezet az imádságban is megvalósuló, spirituális értelemben vett purifikációra törekszik, amit A fürdő és a forró pogácsák fejezet testi-vegetatív szinten egészít ki. Jézus imája Hajnóczynál mintegy a János evangéliuma főpapi imájának (Jn 17) inverzeként is olvasható, amennyiben az alkoholizmust, A szakács alkoholizmus-koncepciójával összhangban, a megváltás sajátos megfelelőjeként értelmezzük. A getszemáni kertben szenvedő és vérrel verítékező bibliai Jézus képe helyett alkohol-verítékben úszó, másnapos hőssel találkozunk itt, aki gyógyulásáért a mennyei Atyához fohászkodik. Imájában Jézus felidézi Hajnóczy utolsóként közölt kisregényének, a Jézus menyasszonyának hasonló epizódját: a fiú blaszfém imáját, amelyben fekete kecskének nevezi Istent számon kérő kérdései során.5 Ugyan a két imádságos szöveg hangneme eltérő, mégis van egy további elem, amely összeköti az életmű elején elhelyezkedő Jézus szövegét és az oeuvre végén álló Jézus menyasszonya kisregényt, ez pedig az „ítélet” kifejezés. Az ítélet, amely a protonovella első fejezetében kétszer is, nagybetűs formával utal arra, amit a kisregény egyértelművé tesz a hivatkozott imarészletben, amikor a juhokat és a kecskéket szétválasztó pantokrátor biblikus eseményének konkrét, teológiai megfogalmazását, az „utolsó ítéletet” nevezi nevén a fiú.6
A lelki megtisztulás ima által és a fejezet végén a konyakosüveg meghúzásával az alkoholfogyasztás révén megy végbe. A testi megtisztulás helyszíne a fürdőszoba, amely a keresztséget is megidéző tisztulási folyamat során a fürdés és a borotválkozás, valamint a második fejezetben gyakran visszatérő tükörbe tekintés által több Hajnóczy-írást is eszünkbe juttathat. Mindenekelőtt A halál kilovagolt Perzsiából fürdőszoba-jelenetét említhetjük meg, amely nem a tisztulás, hanem a további alkoholizálás tere, mégis a bezártság, a korábbi zugivások történetei és a névfelejtés különös-delíriumos eseménye miatt jellegzetes helyszínévé válik az alkoholéhségtől szenvedő férfinak.7 A Temetés hőse számára a tükörbe tekintés, ennek kapcsán a megtisztulás a borotválkozáshoz és hajvágáshoz kötődő vágya az önismeret, a rendezett élet, az emlékezés és az apa örökébe lépés lélektani hálója miatt juthat eszünkbe a Jézus hasonló, de egyszerűbb epizódját olvasva.8 A Mosószappan című elbeszélésben az alkoholista Márai számára is az elvonókúra kiemelt helyszínévé a közös mosdóhelyiség válik, amely a történet végén a borbély által végzett felületes borotválás aktusával motivikusan szintén köthető a protonovella fürdőszobában lejátszódó történéseihez.9
Jogosan asszociálhatunk továbbá a Viktória című, 1980 januárjában megírt szkáz irányába is a „géppisztoly” kifejezés kapcsán, amely A strandon fejezet egyik hasonlatában tűnik fel. A bibliai Márta és Mária nevét a „19 éves” lányokkal általában azonosító mondat ugyanebben a strandolást bemutató fejezetben szerepel, s ez a Nóra szintén 19 éves címszereplőjét juttathatja eszünkbe.10 Mondatépítkezésében hasonlóság mutatkozik A fürdő és a forró pogácsák második mondatát lezáró kronológiai fokozás és A parancs végén található eljárás között is.11 Azok számára, akik életrajzi ihletésű írásként olvassák e protonovellát, keserű próféciának hathat a Balatonfüred felé menő vonat említése, amelyre Jézus végül nem száll fel.
A híd című elbeszélésben Hajnóczy többek között az Oltáriszentségbe vetett hit elleni serdülő lázadást írta meg, így Krisztus testének és vérének evése és ivása közel sem olyan átszellemült és pozitív tartalmat közvetítő, mint a protonovellában. A strandon fejezet egyik bekezdésében olvashatjuk: „Jézus úgy vitte körül barnára sült, napolajtól csillogó testén kissé oldalvást tartott fejét, a pázsitkockák szegélyezte hullámmedence körül, amelyen zöldes, homályos és szomorú szemek voltak az ablakok, mint ahogy a pap mutatja föl az ezüst kehelyben fölfogott Ártatlan Vért.” Az ezüstkehely mint a misebort tartalmazó liturgikus tárgy mind a két elbeszélésben megjelenik.12 Jézus fejtartása, amely az áldozás rítusakor különös figyelemmel kezelt szent vért felfogó kehelyhez hasonlít, többször is előkerül a protonovellában a jellegzetes, kissé oldalt tartott mozdulat révén. Ez a fejtartás minden bizonynyal a kereszten függő Krisztus ikonográfiájára utal, ezáltal megerősíti az elbeszélés nagypénteki eseményekhez való kötődését, amikor Krisztus vérét ontotta a világ életéért. Mindez a novella immanens értelmezésén túl is mutat, hiszen számtalan Hajnóczy-hősnek sajátja ez a mozdulat, hogy közülük csak az eredetileg kertészként elgondolt hírszerző Százados alakját idézzük meg A parancs kisregényéből.13 Az ikonográfia kapcsán megjegyzendő, hogy az iménti idézet első alakjában az „Ártatlan Vért” kifejezés helyén a „Bárány Vérét” szintagma állt, amit Hajnóczy kihúzott. A bárány alakja a második fejezetben is feltűnik, akkor is egy Jézus szemeivel kapcsolatos hasonlatnál. A Krisztus-alak mint húsvéti áldozati bárány, amelyet leölésre visznek nagypénteken, nem véletlenül merül fel ebben a kontextusban. Egyúttal megidézi A parancs és a Jézus menyasszonya párhuzamos olvasatában az utolsó ítélet kapcsán már említett evangéliumi parabolát a juhok és a kecskék szétválasztásáról.14
A Mária és Márta történetére (Lk 10, Jn 11; 12) vonatkozó utalást a Jézusban egy kihúzott, látszólag jelentéktelen mondat követi: „Jézus tudta, hogy minden férfi számára csupán egyetlen nő van megteremtve, és azt sok néven, különböző alakokban szeretjük.” Meglátásom szerint ezt a szentenciaszerűen megfogalmazott „programot” dolgozza ki Mária és Márta alakjához hasonlóan minden későbbi nőalakban a Jézus megírását követő írói periódusban. A véradó, Nóra, A szakács, A halál kilovagolt Perzsiából, A nagymama beszáll, Tengerésztiszt hófehér díszegyenruhában, Jézus menyasszonya és a sort folytathatnánk. Hajnóczy írásaiban a sok nő – egyetlen férfi felállásban a feleségek és a szeretők vagy női családtagok, adott esetben még a nőstény állatok is (vö. A kecske címszereplőjével) egyazon női princípiumnak a megtestesítői. Másként és más tulajdonságát emelve ki a nőiségnek, de egyedül azt képviselik ezek a szereplők az életműben, aki a férfi főhős számára „egyetlen nőként van megteremtve.” Hozzátehetnénk persze a Jézus kihúzott mondatának a végéhez a „gyűlöljük” igét is, hiszen számos művében Hajnóczy a tárgyalt női princípium kellemetlen és utálatos tulajdonságairól is portrét készít. Teszi ezt sokatmondóan úgy, hogy a negatívumot megjelenítő női szereplők a szeretett, pozitív tulajdonságokkal felruházott nő-alakok közvetlen rokonaként tűnnek fel, ezzel is érzékeltetve a két szélsőség elválaszthatatlanságát.
A női arcokból egyetlen mozaikot összerakó Jézus gondolatmenete mindezt érzékletesen mutatja be. Úgy tűnik, hogy ennek a kihúzott mondatnak az olvasásakor poétikai origónál járunk.Ehhez hasonló következtetésekre juthatunk, ha a sokak által főműként számon tartott Perzsia-regényhez és annak pretextusaihoz kötjük a Jézus szövegét. A Dylan Thomas-utalás, amelynek átalakulását izgalmas végigkövetni a kéziratban, elvezet minket a Perzsia híressé vált szerzői katalógusához, ahol őt is megemlíti a narrátor, szemben Thomas Mann alakjával, aki viszont a kihúzások után bent marad a Jézusban.15 Az alkoholista főszereplő, a Gellért-strand jelenete, valamint A vendéglőben képei, a hős Napba nézése, az intellektuális csábítás és erőfitogtatás Jézus és a lány között, a novellában szereplő színek jelentéses és következetes szimbolikája,
vagy a lány beteg anyjának és a kórháznak az említése, ha kezdetleges formában is, de felismerhetően magukban hordják a Perzsia motívumainak egy részét. A Perzsia kettős történetvezetésének tágassága itt még nem tapasztalható meg. Ha dönteni kellene, inkább a fiú alakjához köthetnénk Jézust, igaz, a férfi és Jézus alkoholizmusának a mértéke között talán erősebb a párhuzam. Mindez azért lehet fontos, mert a Perzsia főhősei így nevet kaphatnak, amennyiben elfogadjuk azt a genetikus sort, amelynek az elején a Jézus protonovella áll, és amit a Csütörtök, A szakács, valamint A halál kilovagolt Perzsiából alkot, majd, a szakirodalomban eddig kevésbé hangsúlyozott tényként, a sor végére tehetjük a Jézus menyasszonya kötetet is, amit a korábbiakban bemutatott utalások sora is alátámaszthat. Az ezekben a művekben feltűnő férfi/fiú főhős kapcsolata a Jézus főszereplőjével indokoltnak látszik. Ez pedig megerősíti az eddig csak kevesek által osztott értelmezési javaslatot, mely szerint a biblikus és zsidó-keresztény hagyományhoz kötődő allúziók alapvetően meghatározó elemei a Perzsiának. Korábban egy dolgozatban már érveltem amellett, hogy Krisztina nevének „Krisztushoz tartozó” jelentése nem véletlen a regényben.16 Ha a fiú alakjának prototípusaként elfogadjuk a Jézus hősét, az értelmezést a jelenlegi filológiai belátások megerősíthetik. Meglátásom szerint már a Jézus megírását megelőzően – az Alkohol című, egyelőre publikálatlan munkaterv néhány évvel korábbi összeállításától kezdve – ugyanennek a jézusi hagyományhoz kötődő alkoholista-művésznek önsorsrontásban keresett, deszak-ralizált megváltástörténetét kísérhetjük figyelemmel az életmű más, alkoholizmust feldolgozó szövegeiben is. Fontosnak tűnik ugyanakkor leszögezni, hogy ennek már itt, e folyamat egyik legelső állomásánál is mentesnek kell maradnia, hogy maradjon a krisztianizáló olvasat abszolutizálásától. A Jézusban még nyilvánvalóbbak ezek az áthallások, amelyek a későbbi, érettebb művekben jóval rejtettebben vannak jelen, ha kimutathatók egyáltalán. Ugyanakkor a keresztény hagyomány sokkal inkább ürügynek vagy elrugaszkodási pontnak bizonyul Hajnóczy művészetében, mintsem egy mindent átható célnak, amit mindennél világosabban támaszt alá az állandó blaszfemikus és deszakralizáló törekvés még a vallási motívumok pozitívnak tűnő ábrázolása során is. Távolságtartás és többszólamúság egyszerre teszi kétségessé a zsidó-keresztény hagyomány érintését, jóllehet az életmű előrehaladtával egyre markánsabb jeleit (pl. a Jézus menyasszonya cím megválasztása) látjuk annak, hogy Hajnóczy erre építkezik. Mindez újfent relevánssá teszi a szerző életművében a vallási hagyomány (de)szakralitásának a kutatását. Kezdetleges formában ugyan, de meglátásom szerint ez a kettősség hatja át Hajnóczy alkoholista Jézusát is.Az iménti állításokat nagy mértékben alátámasztja a Jézus szakirodalmából eddig érdemben egyedül idézhető Reményi József Tamás-tanulmány, amely először Egy szerep keres egy szerzőt címmel Hajnóczy összegyűjtött munkáinak
1993-as utószavaként látott napvilágot, később pedig átdolgozva „Szétszórom, majd felépítem magam” címmel Reményi gyűjteményes kötetében jelent meg.17 Ugyan Reményi a genetikus sort kevésbé tartja szerteágazónak, mégis elsőként írja le, hogy az eddig a hagyatékban lévő írás és A szakács vagy a Perzsia genetikus kapcsolatban vannak egymással. Tanulmánya első verziójában Reményi szövegéből úgy tűnik, mintha Hajnóczy 1976 őszén hagyná félbe a Jézus írását. A kéziraton nincs datálás. A hagyatékból eddig nem került elő egyértelmű utalás a mű keletkezési idejére vonatkozóan. A kézírás egyenletes, valószínűleg egyvégtében írta meg a szerző. Ahogy a szöveggondozás szempontjai között feltüntettem, az Alkohol című munkatervet tartalmazó füzetben találtuk meg, amelyhez a Jézus megírása időben valószínűleg hozzákapcsolható, amint arra Reményi is utal hivatkozott tanulmányában. Megismerve az Alkohol munkaterv tartalmát, jelenleg úgy gondolom, hogy ennek mintegy első, de mindenképpen jellegzetes poétikai megvalósulása ez a protonovella. Ennek alapján azt tarthatjuk reálisnak, hogy 1972 és 1976 ősze között írta meg Hajnóczy ezt a tizenöt kézírásos oldalt kitevő munkáját. A kezdeti dátumot az indokolja, hogy az Alkoholban Hajnóczy idéz egy 1972-ben publikált orvosi szakkönyvet, így csak ez után írhatta meg a Jézust. A záró dátum meghatározása Reményi tanulmánybeli közlésén alapszik. Figyelembe véve más Hajnóczy-művek és a Jézus közti kölcsönhatások sorát, akár az is megfogalmazható hipotézisként, hogy a Fűtő-kötet Márai-novelláival egy időben, tehát 1972 és 1975 között keletkezett Hajnóczy Jézusa. E szöveg jelentősége, a genezis körüli tisztázatlanságoktól függetlenül, mégis abban a rendkívül gazdag utóéletben rejlik, amely világosan megrajzolhatóvá válhat harminc évvel a szerző balatonfüredi halála után is.
A szöveggondozás szempontjai
Hajnóczy Péter Jézus című, hagyatékban maradt protonovelláját, hosszas kutatás után, kizárólag kéziratos formában találtuk meg a hagyatékban. A füzetet, amelynek lapjai között megtaláltuk a tizenöt lapnyi, különálló szöveget, a hagyatékot elsőként elrendező Reményi József Tamás 1974-re datálta, amit a Jézus kapcsán inkább 1972 és 1976 közötti időintervallumra érdemes bővítenünk.
A kézírás nehezen, helyenként egyáltalán nem olvasható. Egyes részeit a szerző minimális változtatásokkal átemelte későbbi, publikálásra kerülő műveibe, amint arról a kiadást kísérő tanulmányok is megemlékeznek. Az egyeztetési hibák és a kifejtésre váró mondattöredékek révén is megmutatkozik az írás befejezetlensége és csiszolatlansága. Az egyeztetési és más helyesírási hibák közül csak az ékezetek hiányát korrigáltam, ha biztos voltam az olvasatban, illetve a központozás hiányait ott pótoltam, ahol a kézírás zsúfoltsága vagy más jelek arra utaltak, hogy vélhetően a szerző is megtette ezt, jóllehet bizonytalan a meglétük. Azokat a helyeket, amelyek olvashatatlanok voltak, […] jellel, a bizonytalan vagy csak kikövetkeztetett helyeket aláhúzással jelöltem. A lap alján csillaggal jelzett beszúrásokat beemeltem a főszövegbe. Egyéb megjegyzéseimet szögletes zárójelbe tettem. Az áthúzott részek a kéziratban is át vannak húzva. Csupán azokat a szerző által kihúzott részeket hagyom el a posztumusz közléskor, amelyek egyértelműen jelentéktelen, és a főszövegben egyébként biztosan megőrzött résznek bizonyultak, így szóismétléseket, szókezdeteket, névelőket, stilisztikai különbséget alig hordozó variánsokat töröltem. Ahol a főszöveg megértése miatt fontos vagy bármilyen szemantikai többletet ígérő, áthúzott rész szerepelt a kéziratban, ott mindent megőriztem. A hasonmás lejegyzés helyett a könnyebb áttekinthetőség miatt döntöttem e mellett az eljárás mellett. A szöveg sokszorosan kezdetleges állapota még így is próbára teheti az olvasót, aki valószínűleg csalódni fog akkor, ha ezzel a protonovellával elsőként vesz Hajnóczy-alkotást a kezébe. Annál nagyobb megelégedésére lesz, reményeink szerint, azoknak, akik Hajnóczy munkásságának és a róla szóló szakirodalomnak jó ismerői ugyan, de eddig csak Reményi József Tamás egy-egy utalásából ismerhették ennek a kéziratnak a címét és néhány sorát, például a „Szétszórom, majd felépítem magam” tanulmányt olvasva az ezredfordulón.
A Jézus-töredék feldolgozása a Szegedi Egyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékén, a Cserjés Katalin által vezetett Hagyatékgondozó Műhely munkájába illeszkedik.
-------
2 HPŐI 596.
3 HPŐI 242.
4 HPŐI 384, 118.
5 HPŐI 326–327.
6 HPŐI 327.
7 HPŐI 223.
8 HPŐI 233–242.
9 HPŐI 13–22.
10 HPŐI 265, 507.
11 HPŐI 307.
12 HPŐI 552.
13 HPŐI 307.
14 A két regény párhuzamos olvasását kísérlem meg egy publikálás alatt lévő dolgozatomban, amely „Sötét volt, mint a Szivárvány moziban”. Adalékok Hajnóczy Péter A parancs című regényének értelmezéséhez címmel a Tiszatájban fog megjelenni a közeljövőben. Ehhez az értelmezéshez csatlakoznak a bárány motívumára vonatkozó megjegyzések.
15 HPŐI 227.
16 HOVÁNYI Márton, Az alkoholtól a delíriumon át a Jelenések könyvéig = Tudom. De: tudom-e? A párbeszéd kiterjesztése – az újraolvasás lehetőségei, szerk. Cserjés Katalin, Szeged, 2009 (Hajnóczy-tanulmányok III.), 141–150.
17 REMÉNYI József Tamás, Egy szerep keres egy szerzőt = HAJNÓCZY Péter, Összegyűjtött munkái. Kisregények és más írások, szerk. Mátis Lívia és Reményi József Tamás, Budapest, 1993, 333–354. UŐ., Szétszórom, majd felépítem magam = UŐ., Sinistrától Ibusáig, Budapest, 1998.