Bujkáltam

néha már unom az egészet

fej vagy írás nem izgat

de utálom ha védekeznem kell

magyarázkodni hülyén

gyanakvás nélkül hittem el mindent

később már játékból is

hogy etessenek csak

legyenek tőle boldogok

vonzott a barbár pompa

szabad akartam lenni

s bujkáltam különös szavak közt

nincs nálam nevetségesebb

mint tekintélyes pucér tomporok

sarokba szorítanak éveim

hogy lett volna jobb?

végképp nem tudom

Szeretni akarlak

ezek már téli csillagok

holnaptól fűtenünk kell

napközben is csukni az ablakot

távol dértől remegő réten

elkóborolt állat szimatol

a fa lombot álmodik zúzmarásan

hamar este lesz

s én szeretni akarlak ahogy régen

nem szavakkal játszani

mindenért egészen

Ha

beállt a szavak jege

ha rálépnék bírna-e