Istenapa

Apa fejében csend van.
Egy fehér lap, ami tisztán
tartja őt.

Apa talál egy tollat.
Hogy kereste-e? El nem
dönthető.

Apa elkezd írni,
ami a fejében, kihordja.
Hinni játékból hisz,
mégis ez fordul komolyra.

Apának gyermekei lesznek,
de ezt már nem ő írja.
Imáját nem hallja senki,
a zajon nem fog a radírja.

Koffeinapa

Apa kávészemeket őröl minden reggel.
Fekete tekintetük elől menekül.

Fekete tekintetük a múlt éjszaka.
Minden reggel a múlt éjszakába merül.

Apa néma, mint egy baltanyél.
Suhint, karjában nincs isten, nincs erő.

Tehetetlenül sújt a levegőbe,
mint egy baltanyél, míg a kávé lefő.

Apa az ablakba bámul, az éjszakába.
A kerti fáról egy bagoly nézi őt.
A bagoly fekete tekintete az éjszaka.
Az ablakon túl sosem lesz délelőtt.

Apa remegő kézzel a kávét szürcsöli.
Ma ölni fog: a kávé, vagy ő.

Karja balta, baltanyél. Az udvarra lép,
a kerti fához: suhint, kidől.

Rémapa

Apa mindig ott áll a hátad mögött,
ha hátrafordulsz, mindig ott áll, ahol
sosincs. Mindig a hátad mögött.

Apa beleliheg a nyakadba már hatévesen,
hogy kamaszkorodig ki ne heverd
mumustekintetét, vizeletszagát.

Apa képe halványul, ahogy szőrösödsz,
azt mondják, elhajózott Amerikába,
azt gondolod, majd visszajön.

Apa régen nincsen, húszévesen
mégis írni kezdesz róla, eszedbe jut,
hogy egyszer még visszajön, már nem

hozza mumustekintetét, vizeletszagát.
Apa megint ott áll a hátad mögött,
ott áll, ahol sosincs.