Jó napot, kutya

Észreveszek egy kutyát az utcán

Mondom neki: hogy vagy, kutya?

Mit gondolnak, válaszolt?

Nem? Hát igenis válaszolt

De semmi közük hozzá

Nos, így elnézve az embereket

Akik úgy járkálnak, hogy észre sem veszik a kutyákat

Elszégyelljük magunkat a szüleink miatt

És a szüleink szülei miatt

Mivel az ilyen rossz neveltetés

Megkövetel legalább... és nem vagyok elnéző

Három generációt, örökletes szifilisszel

De hozzátenném, a félreértések elkerülése végett,

Hogy a kutyák többsége azért nem beszél túl gyakran.

Szegény Bodri

A kutya mindig siralmasan éldegél,
Örökkön és nyughatatlan,
Kikötve egy tölgyfaólban.
A szenvedéseinél jobbat nem remél.

De az éhség, ami a legrosszabb azért,
S jóllakni csak némi makkal,
Hascsikaró, mérges maggal
Tudhat, mitől kiserken az orrán a vér.

Bezzeg az asztal mellett, régen,
Megelégedett kényelmében,
Tányért nyalva érte az est is...

De elvitte szegényt a pestis,
És úgy kaparták el a fekete földbe:
- Hogy a maradékot meg sem örökölte.

Nyerges Gábor Ádám fordítása