Megtántorodott; Metamorfózis

Kálecz-Simon Orsolya  vers, 2011, 54. évfolyam, 3. szám, 273. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Megtántorodott

 

Valamért mégiscsak – másképp dönteni.

Az eltökéltség utolsó, tűmerev pillanatában mégiscsak

visszafordulni, megakadni

Valami a torokra szorul

Könnyszilánk fúródik a szembe

Mint dermedt gumicső, a vetemedő ujjak

lassacskán legörbülnek a fegyver nyeléről

 

Megvárni, amíg a terem kiürül, majd

kilépni az ajtón, és

csüggedő vállakkal

elvegyülni a többiek között

(balra, a kis beszögellésben

egy kávéautomata áll)

 

Összeszorítani a fogad

Nekifeszülni ismét

 

A rákövetkező éjszaka azután

Magzatpózba görbülni az ágyon

egyes-egyedül a takaró alatt

 

 

Metamorfózis

 

Érdes tapintású, tiszta kék üveg

táncra perdül a délutáni napban,

cikkanó mintákat fest szakadatlan

néma mellkasodra.

 

A mennyezet meghasad. Fénykéve lángja

hasít bele a kába félhomályba.

Magasba mártod – arcod, mint litrakon:

tompán felparázsló, néma üvegbeton.

Ereid fraktálja felizzik húsodon.

Nekifeszülsz a déli, néma napnak.

Átlátszóvá kellene válni, mint egy

telefonfülke, pusztaság közepén

gazzal felvert buszmegálló,

macskakővel bezúzott szélvédő,

 

mint egy

maréknyi

üvegszilánk