Vidra éji dala

 

Beúsznak a vidrák a házak tövére,

oda, ahol kinő a tégla a hullámok közül,

nedves kövek között suhannak,

övék a víz alatti táj.

 

Foguk közt hozzák a vidrák mind a füveket:

a zsályát, mentát, kékiringót,

zsurlót, zuzmót, kakukkfüvet,

víz alatti raktárt készítnek a vidrák lenn, a ház tövén,

teaillatú a víz, ha holdvilágban forr a folyó.

 

Fülükben hozzák a vidrák mind a hangokat:

a patak zúgását, a denevérek éji dalát,

s azt, ahogy egy öreg fa a vízbe dől;

messzi szörnyek moccanását hallják még,

gombák növését, és ahogy egy éji méh

virágkehelyben forgolódik.

Vízhatlan a vidrafül, hangszigetelt kuckó,

belül kergetőznek mind a hangok.

 

Szemükben hozzák a vidrák mind a színeket:

apró, kék kövek a meder alján,

zöld villanások az éjszakában,

bozótra akadt lila selyemsál,

hajón elúszó enyhe báli fények,

vízi színek, szárazföldi színek,

fel-felizzanak a víz alatt, a vízen.

 

Hangok, színek, illatok között pihen a vidra,

játékos halak testéről üzen most a víz,

s a vidra úgy érintget minden kis áramlatot,

mintha meleg szellő borzolná a felszínt.

 

 

A vidra otthona

Oravecz Imrének

 

A vidra végignéz odúján,

körülveszik a tárgyak jelentései.

A földi kijárat a nyugtalanságot jelenti,

a levegő s a veszélyek forrását.

A vízi kijárat a szabadságot jelenti,

a vadászat, a vágyak útját.

A fekhely a nyugalmat jelenti,

nappali álmok puhaságát.

A fal a föld súlyát jelenti,

az elalvás biztonságos határát.

 

 

Vidra éneke

a vadászterület megjelölése közben

 

Sziget közepében

óriás csuka hever,

megsebződtem érte,

megküzdöttem érte.

Ahogy cickány vinne

csukát, át a folyón,

úgy görcsöljön izma

szigetemre lépve

minden idegennek.

 

Odvas fa törzsében,

lassú folyó partján

kapartam ki odúm,

építettem házam.

Aki fenyegetné,

aki belelépne,

körme törjék annak,

meg is véreződjék,

lába elszáradjon.

 

Lassú folyó partján

meleg, tág odúmban

szép asszonyom alszik,

fürge asszonyom vár.

Ki saját beléből

jó istrángot készít,

hideg hurkot formál,

az vesse csapdába,

az ejthesse csak meg.

 

Testem jó lakását,

bőröm ölelését

el ne vegyék tőlem,

ne hozzák halálom.

Sörét el ne érjen,

rossz hús ne romlasszon,

marást visszamarjak,

parttalan tavakban

úszva megmaradjak.