váratlan

váratlan pigmenthiány

ahogy a szürke vattaégen

végre rést talál a nap

s fehér foltot hagy a Balaton

selymes sötétzöld bőrén

a vonat ablakából

mint egy éppen most

érkezett képeslap a táj

talán össze is téphetném

ha megdermedne a pillanat

s míg az utazás se itt-se ott

öröklétén gondolkodom épp

kint a feltámadó szélben

minden fehér pofájú hullám

egy-egy emléket okád ki

mintha más halmazállapotból

akarna újra összerakni valaki