Japán kert

IV. Tusrajz

Háromvonásnyi ősz.

Hűvös, tiszta, esős.

Fűszálak

fölötti tenger.

Délre fölszárad,

estére ember.

V. Hokuszai álma

Tenyeredben harangok tornya.

Madárlátta tisztás az arcod.

Másik kezeddel félrehajtod

az egeket, a fátylakat.

Ősz és tavasz közt barangolva

fehér hídon az aranykorba

kélsz át karmazsin fák alatt.

VII. A hetedik fátyol

Az íjászok felsorakoznak.

A gyalogság kivonja kardját.

Parancs harsan a lovasoknak.

A harcot istenek akarják.

Ragyog a hadrend kalligráfiája.

A hetedik fátyol letépve.

Nyolcszáz harcos számít hiába

nyolcmillió isten kegyére.

A bíbor kert ma labirint,

a sógunátus összeomlik;

de másnap megtalálja mind

a lelkét, ezt a furcsa holmit,

és megfeszíti íját.

Amit az idő eltemet,

költők vagy sürgő szellemek

életre írják.