Üzenet; A kiét írod meg; Kőpor

Gál Erika  vers, 2010, 53. évfolyam, 1. szám, 83. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Üzenet

 

Nézd, engem most megriaszt a megint,

különösen, hogy nem világos a hogyan.

Azt hittem, már semmi sem fogan

meg se bent, se kint.

Letagadom, akárki kérdezi.

Egyébként is közhely. Maszlag.

Maradok kitöltött lottószelvény, hatra

gyere át, maradt egy féldeci.

 

 

A kiét írod meg

 

Pedig el akartam még mesélni

neked azt a vajasalmafát.

A fakést és a tomahawkot,

a hétkövezés szabályait.

A szomszéd kertjében dobogó szívünket,

bal tenyeremen a heget.

Elharapott szavak az évek.

A kiét írod meg az enyém helyett.

 

 

Kőpor

 

Habkönnyű délelőtt. Elejtettek.

Egyébként fű se rezdül. Húsvéthétfő.

Délibábja úszik a melegnek,

vaskorlátra támaszkodik egy lépcső.

Félszeg, nyárízű órák a kertben,

lehullik három évszak. Visszatérő

lámpaláza vakon bolyong bennem,

karistol. Kövön végighúzott véső.